-Azt csak hiszed,hogy gyengéd vagyok...- suttogta érthetően. A férfi erre megtorpant. Kissé meglepve találta magát. Nem hitte volna,hogy olvashat a gondolataiban egy ilyen teremtés. De mégis hogy? Egyáltalán ki ez? És úgy tegeződött vele,mintha ismerné...Hm. Valóban furcsa.
-Ne hidd,hogy ismerlek...Azon töprengsz vajon,hogy vagyok képes rá? - fordult meg, ekkor szél törte meg az utóbbi csöndet és a lány csuklyáját lefújta róla. Hosszú ezüstszürke haja kibomlott. Olyan volt,mint valami ezüst folyam, ami elbódítja az embert. Mintha aranyat látna. Szeme színe kékesszürke volt. A mosolya,amit kedélyesen az ajkára húzott határozottságot mert remélni.
Bűn is megfordult. Kalapját illedelmesen megemelte. Aztán rágyújtott. Ilyenkor úgy érezte a lassan kifújt füstől minden gondolata eloszlik, és így a lány sem láthat bele.
-Nagyon udvarias...-kacagott egyet a lány.
-Egy férfinak mindig előzékenyebbnek kell lennie egy ifjú hölggyel..- nézett a szemébe,szinte kiszúrta.
-Nem kell ennyire szúrós szemmel méregetni engem..- mosolyodott el édesen. Szinte az előbbi komolysága valahogy elillant belőle, a mostani bájossága közel sem hasonlított arra a határozott jellemre.
-Ha már így szóba elegyedtünk, megkérdezhetek valamit?
-Már most is kérdéssel kezdi..-kacagta el magát, szája elé rakva sápadt, hófehér kezét.-De persze...csak nyugodtan.-biccentett egyet.
-Mi történt ezzel a várossal? Utoljára másfél éve jártam itt, akkor rengeteg ember sétált az utcán. A házakból is több volt, és nem csak ilyen kis viskók. -mérte körül miközben mesélte a régen,akkoriban látottakat.- Mi ennek a kihaltságnak az oka? És ön? Ön mit keres itt? Itt lakik? Mert ha azt mondja,akkor elég ironikus,hogy ön még itt tartózkodik.
-Hmm...- nézegette ujjait- Azt mondta csak egy kérdést tesz fel!- lépett közelebb bájos tekintettel.- De mindegy is.-gondolkozóra fogta- Való igaz,hogy itt akkoriban sokan jártak-keltek és élték mindennapjaikat. De őszintén szólva én is szeretném ezt tudni. -pillantott a férfire,aki továbbra is szúrós szemmel nézte őt, és unottan fújta ki a füstöt,miközben a csikk elégett részéről szórt le.
-Akkor nem is itt lakik...Sejthettem volna. Rossz feltételezés. Akkor hát...- nem fejezte be,mert a lány eléje lépett és a kezét nyújtotta.
-Legalább hadd mutatkozzam be.- döntötte oldalra fejét- A nevem Emily Arakawa. Tizenhét éves vagyok a mai nappal kezdődően. Bocsásson meg az előbbi incidensemre, tudja belül más vagyok,mint aki. Nem, nem vagyok vámpír,mint akikről hallani az egész vidéken-csóválta meg fejét eközben- Én tudja..., egy féldémon vagyok.
-Értem.- rázott vele kezet.Rezéstelen arccal gondolt bele,hogy még mik vannak. Nem. Nem lepődött meg. Csak elmerengett. Féldémon? Mi az már neki? Saját magához mérten.- Üdvözletem, és ha nem bánja kívánok boldog születésnapot magának.
-Üh-üh..-hunyta le szemeit- Köszönöm, de nekem nem lehet boldog a születésnapom már.- mosolygott rá édesen.
-Mellesleg, én talán tizenkettő vagy tizenháromnak néztem...
Emily pislogott párat. Majd elnevette magát.
-Ugyan, öhm...Ön, nem is mondta,hogy hívják...-mutatott rá.
-Én?..- nézett fel az égre,melyet lassan szürkés viharfelhők kezdték elborítani. Pár barna hajtincse lassan szétterült homlokán. Zsebre dugta kezét,nagy fekete kabátjában.
-Miért nem válaszol?
-Tudja, nekem már nincsen nevem..., egy idő után,ahogy rájöttem, senki nem hívott senkinek. Nem szólítottak a nevemen. A névtelen lovag,..mi?- nevetett egyet magán, és egyik karját a szeméhez emelte, mert a Nap kissé vakítóan átvilágította az egyik felhőt.
-Akkor,hogy szólíthatom? Ha netalán tán összeakadnánk megint?
-Azt kétlem. Én ritkán mozdulok ki. Csak egy kis szabadságra vágyva lépkedtem ki..., már megyek is haza..
-Értem.- vágta rá, de még úgy érezte van valami kikívánkozó kérdése a férfi számára. Mire persze észbe kapott, a férfi integetve elindult a városrészből kifele.
El akart merengni az előbb találkozott teremtésről, de alig hogy tett húsz métert, szembe találta magát megint valakivel. Azonban most volt vele még valaki. Nem lepődött meg csak elmosolyodott és lehunyta szemeit, kalapját szemébe húzta.
-Hmph..rég találkoztunk,...Kiryu Zero."
[érdekes igaz? hogy az előbbi Emilyt beletettem a TCOR plusz fejezetébe.^^ Úgy érzem ezeknek a plusz fejezeteknek több értelmük van folytatásra,mint magának a valódi storynak. :) És...egyébként is, tudtam,hogy ma alkotni fogok, habár rajzolni akadt volna kedvem.^^ Majd máskor..^^ Remélem Bűn szereplőnket megint jól alakítottam^^ És tetszik is azoknak akik eddig olvashattak róla.^^ ßye*-*
Ui: véleményt kérek, létszi! csak egy komit*-* vagy...a vélemények közül valamelyiket*-* ONEGAI^^ Arigato^^]
 |
| ZeKi *-* |
A névtelenséget akkor is tőlem vettedXd... csak tagadod..
VálaszTörléskomojan kezdem úgy érezni h maga a Bűn vagyokEHHE.. de jóóóó:P
HEEh?? xD esküszöm,hogy nem tőled vettem. o_O De ugyanakkor belegondoltam,hogy majd rájössz ezt magadról is mondtad, gondoltam rá,hogy majd azt hiszed tőled vettem,de nem így van. mivel Bűn-nek eredendően nem tudtam úgy nevet adni,mint Bástyának: Minoru, vagy Gyalogosnak: Ayame..,és Bűn-nek valami sötét és harmonikus, találó nevet kellett volna. De nem nagyon tudtam, így maradt a névtelen, aki nem emlékszik a nevére. És még egyszer: tudtam,hogy te is ezt mondtad,de egyáltalán nem szándékoztam, abból az irányból kiindulni,hogy te tőled veszem, egyszerűen jó áll neki így is^^.
VálaszTörlésHmm...*elgkozik* maga a Bűn?..érdekes,de nem terveztem belerakni téged az ő karakterébe. xD mivel eleinte Minoru voltál,de az csak egy vesztes, ostoba, akit félrevezettek. Azért te nem éppen vagy ilyen. x"D
De jóó?*elmereng*...miért?...akkor most jó lenne vagy rossz? xD Mert mint mondottam(hogy minek ismétlem önmagam? xD), nem te belőled indult ki Bűn. Egyszerűen csak jól alakítom a karaktert.*muhahah~* ^^
Chuu~
Elégedj meg szerintem csak annyival, hogy jó oszt csá. xD
VálaszTörlés