"Kiryu Zero a havas úton sétált. Hajnalodott, a Nap kezdett előbukni a messzi dombvidék felett, lassan narancsvörössé festette a vidéket. A hó fehér porcukorként csillogott. Zero zsebre tett kézzel nézett az útra.
Egyedül sétált ma is. Elmerengett közben. De nem sokáig,mert valaki hátulról nekiütközött.
-Óh! Elnézést...Hahh...Zero??
-Ayame...
-Téged kerestelek!- tette csípőre kezét kissé morcosan.- Miért kódorogsz el?
-Mi az,hogy elkódorgok?- emelte fel hangját.
-Ahahaha...- kacagott Ayame.
Zero meglepve nézte a lányt. Régen látta mosolyogni így.
-Ugyan!-paskolta meg a vállát- Követelek..-nyújtotta ki nyelvét és rákacsintott a fiúra.
-Akkor..-fordult meg és elindult abba az irányba ahol abba hagyta lépteit.- Én menteem!
-Hééé!- csapkodott kezével a lány.-Várj már!!- nyúlt volna a fiú után,de megcsúszott a jégen és majdnem mindketten elvesztették az egyensúlyukat, de Zero időben reagálva elkapta Ayamét. A lány belepirult.
~Zero...
-Máskor vigyázz hova lépsz..-oktata ki kissé és a szemébe nézett.- Csak maradj mellettem.-mondta határozottan.
-Ohh...-mosolyodott el- Rendben.- karolt a fiúba nevetve.
* [emlékkép...] ...A kis Zero ma is,mint általában a szabadidejében olvasott. A sötétvörös kanapéban ült egymaga a nappaliban. De nemsokára egy csengő hang töltötte be a szoba csöndjét. Ayame toppant be. Most talpig fehér ruhában volt. Csak hátul a derekánál a masni díszelgett feketén. Zero elé huppant, a szőnyegre. Lábaira ült, majd kíváncsian előre támaszkodott és a könyvcímet kezdte felolvasni nehézkesen.
-Vam...pire...Dre..ams...-bökte ki..aztán elfintorodott képet vágott. -Zero-san nagyon művelt lehet,hogy sokat olvas...
A fiú kikukkantott a könyvből. A kislány szemeibe nézett. Olyan kis butának nézte, és esetlennek.
-Szeretnél valamit? Vagy...-alighogy mondta volna tovább Ayame közbeszólt.
-Igen!!!- ugrott fel és Zero kezét megfogta.
-Ohh..
-Gyere...unatkozom!..Játszunk..-biccentett.- Mellesleg te mentetted meg tegnap az életem...-ért hozzá gyengéden a nyakán lévő kötésre..és félrenézett. Majd eszébe jutott,hogy Zero kezét fogja. Gyorsan elkapta és félrefordulva elpirult.
Zero elmosolyodott.
-Ne aggódj..nem felejtettem el..-tette le az asztalra a könyvet, miközben behunyta a szemeit.
-Igen? Azaz...bocsáss meg...
-Miért?-lepődött meg.
-Hiszen én vagyok az adósod!- mutatott magára a kislány.
-Ahm...ugyan nem kell ezért adósomnak lenned.
-De igen is! Úgyhogy..-húzta karján fogva a fiút.- Megyünk játszani! És amit te akarsz játszani,azt játsszuk!...
~De hogyha nekem az adósom,akkor miért tűnik úgy,mintha én lennék neki az ő adósa?-gondolta magában Zero.*
Emlékezett vissza Ayame. Csak mosolygott csendben magának, már közel sem volt olyan,mint régen.
~Zero...annyira jók voltak a gyermekkori emlékeim,amit veled tölthettem...-gondolta- És most még jobb,mert veled lehetek,most is.
-Miért mosolyogsz ilyen elégedetten?-érdeklődött Zero.-Talán van valami baj?
-Üh-üh..-csóválta fejét a lány.- Csak visszapillantottam a gyermekkorunkra.
-A gyermekkorunkra...? De miért...? -aztán elbizonytalanodott és megállt Ayamével szemben.- Biztos...nincs...semmi...baj??- tördelte egymás után a szavakat.
-Nem Zero! - és arcához nyúlt...- Bízz bennem. Ha veled lehetek eltűnhet minden gondom,úgy érzem..
-Értem...-hajolt közelebb a lány arcához...majd a homlokon csókolta.
~Miért?...-pirult el a lány.~Miért érzem ezt...azóta..amióta csak megmentett attól a vámpírtól,akkoriban? Ez az érzés...mindig átjárja teljesen minden végtagom...,pedig én pusztán csak nagyon közeli barátomnak vélem őt...
-Nah..-tenyerelt a hajába Ayaménak.- ..menjünk. Már nagyon elgondolkoztál...-aztán észrevette,hogy Ayame most nem úgy reagált,mint máskor,ha a hajához nyúlt. Most megfogta a kezét...és átölelte.
-Ayame...-döbbent le...-Biztos minden rendben...? Furcsán viselkedsz amióta elindultunk...
-Nem...semmi baj.- mondta nyugodtan, és a fiú mellkasára döntötte fejét, behunyta a szemeit.
Eközben a magas toronyszoba mélyén...a földön ülve unatkozott Bűn. Egyik lábát felhúzta és karját rátámasztotta...Az ablak mellett ült...
-Micsoda...románc...nem is tudják milyenek ezek az érzések még...- nekidöntötte vállát az ablaküvegnek- Hűvösödik...,hóvihar lesz...-nevetett fel.- Ma azt hiszem nem gyújtok rá...
Kopogtak. Halkan,de Bűn meg sem rezzenve mondta: Nyitva!...
Most Maya lépett be.
-Aggodalmasnak tűnsz...-lépkedett feléje...és megállt előtte.
-Nem...egyáltalán ..nem..- hangzott a válasz rideg nyugalommal.
-Tudod,hogy nekem elmondhatod...- hajolt le hozzá és egyik kezével Bűn arcához nyúlt..
-Tudom..- fogta meg gyengéden Maya kezét és rámosolygott.
-Ohh...-lepődött meg...mert hirtelen Bűn elkezdte magához húzni a kezét, az pedig elvesztette az egyensúlyát és lerogyott Bűn elé.
-Mi baj?
-Semmi...
-Akkor..?- cirógatta meg ujjával a lány arcát.
Nem tudott megszólalni.
-Olyan,mint a rózsaszirom...,a tapintása...a selymessége...az arcodnak...-mondta halkan,de érthetően.
-Öhm...Bűn...-próbálta a kezét nem erőszakból elvenni,de a férfi visszafogta.- Kérlek...engedd el...
-Nem...- közel hajolt hozzá és megfogta a lány állát...
~Nem ..lehet...,mint...akkor...-dobbant meg a szíve...gondolata közepette.
* [emlékkép...].. A hó lassan szállingózott...a lány nem tudott menekülni a lágy érintésektől...közben didergett teste, de ajkához csók ért a Bűn által...,amitől nem fázott többé....A hó belepte mindkettejüket...a lány vére itt-ott még meglátszott a fehér hóban...a hátából törött szárnyak álltak ki...*
-Maya!..-rázogatta..-Maya...
-Hahh..-eszmélt fel.
-Mi történt...?- kissé aggodalmasnak látszott.
-Semmi..-állt fel.-Magadra hagylak...-léptei lassan elhalkultak,ahogy maga mögött becsukta az ajtót.
Bűn..utána sóhajtott.
-Azt hiszem..felkavartam az emlékeit...- koppant meg feje az ablaküvegben,ahogy nekidöntötte.-...romantika...szenvedély....kevélység és bűn...hmph...-aztán mégis csak rágyújtott.- Úgy látszik ma sem bírom ki...-fújta ki lassan a füstöt.- Ez a nap is elkezdődött..."
[háát..nem tudom..mit szóltok ehhez a fejezethez,de valamit írnom kellett,vagy nem élem ki az ihleti vágyam.. *-*...Öhm...érdekes fejezet lett a magam részéről elismerve...nem tudom,kinek hogy tetszik.^^ Olyan jó a TCOR szereplőit máshogy mozgatni,mint ahogy folytatódna a történet,inkább amolyan...hát nem tudom ezt megmagyarázni. :) Mindenesetre várom véleményeiteket ^^ ]
 |
| Zero x Yuuki :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményre, kritikára adok, nem kötekedésre, és nyelvtani kötözködésekre. ^^