-Semmi...Mindig azt mondják,hogy az a legtökéletesebb,de a semmibe a legkönnyebb valamit hozni,és már is tökéletlen. Vagy...semmi sem tökéletes? Igaz?- kissé szórakozottnak látszott és felnevetett még egyszer. Másik karját a kanapéról lógatta lefelé...Fehér ingének három első gombjánál el volt tűrve ketté a gallér...fekete nyakkendője kibomolva lógott nyakáról.
A férfi unott arccal nézett tovább a sötétségbe. Aztán úgy gondolta feláll. A nagy ablakához sétált,ahol le volt engedve a bíborvörös függöny. Résnyire nyitotta,hogy kipillantson. Kint éjjel honolt,csak a Hold homályos fénye világította meg az éjszakát. Egy hófelhő sem látszott az égen, a csillagok mintha örömcsillogásukat akarták volna kifejezni úgy csillantak fel. A messzibe a fehér hó pihent az úton, a kopasz fák ágain. Olyan csendes halálnak nézett ki. Tiszta fehér, csendes békés fagy. És még is beleborzongsz. Leheleted látszik meg,ha kimész a levegőre.
Bűn úgy döntött a függöny mögé bújik az ablakhoz. Az ablaküveghez támasztotta vállát, lehelete meglátszott az üvegen. Rátenyerelt a helyére,ahogy elhalványult. Érezte milyen hideg. Csípte kissé az ujjait a hűvös üveg,de nem bánta, inkább megnyugodott tőle. Majd lehunyta szemeit és széthúzta a függönyt. A szobát bevilágította a holdfény. Az íróasztalához lépett, nekidőlt az ablakkal szembe. Rágyújtott.
~Hmm...de rossz szokás...-gondolta magában mikor a szájába vette a csikket- Az ember annyira ostoba,hogy azt hiszi pár száll cigaretta rendbe hozza a dolgokat...-aztán elmosolyodott- Hiszen...én is ezt csinálom...bár...-fújta ki a füstöt- ...sokan mondták,hogy minek az? Dobd el! Nem illik hozzád! Talán ideges vagy? Igen, emlékszem...-hunyta le szemeit újból- ...
Majd oldalra tekintett a sakktáblájára és sakkbábjaira.
-Hmph...Bábok...Nektek a legrosszabb...,igaz Bástya? -kacagta el magát halkan- Hiányoztál...Gyere be...
Az ajtó ketté nyitódott, nyikorogva. Minoru lépett be.
-De jó végre nem egy magam vagyok...Mi szél hozott erre ezen szép holdfényes éjszakán..?-mondta nyugodtan, és kifújta a füstöt és a Holdra nézett ábrándozva, sötét barna hajtincsei a homlokán szétterültek lassan.
-Hehh..Nem kell velem ilyen előzékenynek lenned. Tudom mennyire tenyérebe mászó modorod van...és..valóban...
Bűn közbeszólt:
-Nem..én komolyan kérdeztem..és gondoltam.-mondta elégedett nyugalommal, már-már félelmetes volt az a nyugalom a hangjában. A csendes határozottság amit érezni lehetett a levegőben,ha a közelébe került valaki.
-Öhm...- kissé megtorpant Minoru- Értem..- nézett félre,aztán eszébe jutott miért is jött Bűnhöz.- Mellesleg azért jöttem,hogy...
-Egy lány...?- nézett hátra a válla felett a fiú szemébe.
-Honnan...Honnan tudod?- támadta meg a kérdéssel látszólagos mérgében.
-Ugyan... már. -a bástya sakkbábuhoz nyúlt, és lépett egyet a gyalogos mellé.- Miért ne tudnám? Régen ismerlek én téged...- mosolyodott el és ránézett Minorura.
-Igaz.-higgadt le.- Azt hiszem benne megtaláltam...igen...megtaláltam azt aki valóban szeret, és elfogad annak ami vagyok...
-Ami vagy?- kacagott fel.- Nem ember? Ez nekem is új. Talán tévedtem a kiléteddel kapcsolatban?
-Te is tudod...ne szórakozz velem!
-Nyugalom!...-nevette el magát.- Csak vicceltem. Tudom,hogy mi lakozik benned...egy...démon. -csillant fel a szeme.
-Igen...-sütötte le szemeit.
-De ne aggódj...vigyázni fog rád az a lány.
-Igen? Vagyis én akarok rá vigyázni...
-Meggondolatlan vagy és lobbanékony természetű, ne feledd, ezt kell annak a lánynak úgymond visszafogni, és vigyázni rád. -aztán elmerengve újra kitekintett az ablakon- Hát...kezdetét vette...De ne hozz rá csalódást..Jó? - fújta ki a füstöt.
Bólintott Minoru. Majd elnézte egy darabig Bűnt. Aki a csikket leste, méregette.
-Hehh, le kellene szoknod...
-Valóban...- nevetett fel.
-Megyek...
-Már is? Ez van ha vendégem van..,mindig elmegy...- nézett az eltávozó fiúra.
Az ajtó becsukódott.
-Haaajj...- unottan nézett ki. Majd az ablakhoz sétált. ~ Ostoba is az ember ebben...a szenvedés és a bűnök ideje kezdetét vette...Hehh..bűnök...-szórta le a csikken elégett részt.- Mikor volt az már...nem is emlékszem....hogy is hívtak...? -majd hangosan elnevette magát és tarkójához kapott- Talán ezért mondják,hogy szokjak le a dohányzásról!! Hahahaha...
Úgy tűnt,mintha komolytalankodna,de valóban régen volt,amikor valaki a nevén szólította, sőt...évezredek teltek el azóta...aztán kapott egy becenevet, pontosabban arra ébredt rá,hogy őt a bűnök vezérlik, miért ne lehetne "Bűn" a neve? Érdekes....
-A mai napnak is..vége...-mondta mikor meghallotta a földszintről visszhangzó órát,ami most ütötte az éjfélt..."
[tudom érdekes "fejezet" volt,de úgy gondoltam valamivel feldobom ezt az értelmetlen storyt. ^^ Hát...ennyi lenne. Lehet Bűn szereplőnket a furcsa,komolytalan személyiséget ismerhettük meg msot,vagy ki-ki döntse el magának.:) Magam sem tudom,mivel most alkottam meg, és csak úgy találomra...vettem elő egy-két pillantott ami kellemes, vagy egy-két életbeli szimbolikus kifejezést. :) Vagy hogy mondjam. Tudom értelmetlen vagyok...de ez már lassan nagyon tetszik. :D ]
 |
| Kaname CP *-* |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményre, kritikára adok, nem kötekedésre, és nyelvtani kötözködésekre. ^^