Bemutatkozás

Ez itt Történeteim sokasága.
Már régóta nem újítottam, de az oldalt fennhagytam az idetévedőknek. Illetve hátha igényelnek folytatást, vagy sikerül ihletet gyűjtenem olyan novellámhoz, ami már rég lappang a folytatásért...
Hozzátenném, nem kell néhány történet esetében nagy dologra számítani, mert régen íródtak, azóta fejlődtem ugyan, de nem tettem közé itt újakat...
Valamely történet itt kötődik hozzám, mert lelkiekben labilis, és depresszív állapotban voltam, így van olyan, amit nem ajánlok elolvasásra.
Véleményt ér írni, hiszen azáltal tudom magam kovácsolni, bár ezek már olyan régi írások, hogy magam is lehúznék néhány történetet, mert annyira borzalmas fogalmazású.
Viszont értékelem, ha valaki még is írna, de csak ha építő kritika, és nem kötekedés. Én is tudok nyelvtannáci lenni, nem kell félteni. :)
Akit érdekel más írásom, az kattintson a nevemre, és a másik blogomon keresztül találhatja a már rövidebb novelljeim, monológjaim vagy rébuszaimat.

2010. július 1., csütörtök

7. fejezet: Sakk-matt



"Már hajnalodott. Négy óra felé járt az idő. Bástya a kanapén feküdt.
~Megint egy nyugtalan éjjel...Esni fog...- aztán kipillantott az ablakon. Szél fújt. Viharfelhők takarták el a kék eget. De úgy tűnt hamarosan,inkább hó fog esni.
Kopogást hallott.
-Én vagyok az...Akane...Bejöhetek?
-Bejöhetsz...-bökte ki az orra alatt.
-Sajnálom,ha zavarlak...- nyílt az ajtó.- Csak kérdezni szeretnék tőled valamit.
-Mond csak.
-Úgy veszem észre..,mintha mostanság.., kerülnél.
-Hah?- ült fel.
-Nem alszol velem...mintha itt sem lennék...-nézett félre- Talán már..,nem szeretsz..?
-Ez...te is tudod,hogy nem igaz...- kétkedett a szavakban,de belül tudta,hogy valóban így áll a helyzet.
-Miért hazudsz??- és kirontott a szobából.
-Hm..- riadt fel az ágyában...-Csak..egy...rémálom...- kelt fel, és az ablakhoz ment. Kint már a hó szállingózott.
-Hajnal van,és te már fent vagy...? - hallatszott a sötétből egy vészjósló hang. Gúnyos mosolya villant fel.
-Hogyan?
-Örülök..,hogy újra láthatlak...ennyi idő után.- közeledett, kopogtak cipői.
-Te..meg..
-Hogy mit keresek itt? Hmph..-félmosolyra húzta ajkát- Hét év után..gondoltam meglátogatlak.
-Bűn hol van?
-Hajj, most is mint mindig mással foglalkozol,s nem velem...nem csodálom,hogy Ayame elhagyott.
-Ebbe te szólj bele...- sziszegett fogai közt.
-Miért,hiszen a része vagyok...jogom van közbeszólni...Hahahaha..-visszhangzott kacagása...és lassan elhalkulva eltűnt.
-Chh...- az ablaküvegbe vágta öklét dühében.~Még is mi a fene folyik itt?...



Fent a toronyszobában, Bűn megint sakkozott.
-Sakk-matt..- aztán elmosolyodott. Kezén támasztotta fejét. Unatkozott.
-Oto-saan!!!- futott be egy kisfiú. - Mit csinálsz?
-Mit akarsz,..kölyök?
-Játszani...
-Neked csak azon jár az eszed..,Ryo.
-De Oto-san...-húzta a férfi ruhaujját. - Tudod...Ryo ilyen játékos...-biccentett a kisfiú.
-Mondtam kölyök, ne hívj apádnak...- rántotta el a kezét.- Attól,hogy viselem gondodat nem kell így közel állnod hozzám...
-Értem...Bűn. - aztán a fotelhoz lépett, lehajolt a baltáért.
-Megint mit tervezel?
-Semmit...- vigyorgott, a válla felett nézett vissza.- Csak szórakozni akarok...- és elindult maga után vonszolva a baltát. És becsukta maga mögött az ajtót.
-Hmph...ostoba kölyök."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Véleményre, kritikára adok, nem kötekedésre, és nyelvtani kötözködésekre. ^^