~Akkor is ugyan így esett. Lassan és csendesen. Miért kerít uralmába ez az érzés,...Bűn?- emelte fel tekintetét a hófehér felhős égre. Hajába pedig csomó hópehely csillant fel, majd olvadt el.
- Emlékek...? - szólalt meg egy hang.
- Hogyan? - lepődött meg,de még mindig nem mozdult,csak az égre nézett. - Miattam ne fájjon a fejed,..Ryo. - húzta össze szemeit,és édesen elmosolyodott.
- De..én akarok!- ölelte át hátulról Mayat.
-Hahh...- döbbent le.~Miért ragaszkodik így hozzám?
-Oka-san...
- Nem vagyok az anyukád, Ryo..- húzta magához,majd maga elé állította a fiút.
- Tudom.- haja szemébe hullt.
-Bűn mit mondott neked?
-Semmit...csak hallottam,hogy ébren vagy, és szabad.^^ Látni akartalak már annyi év után.- biccentett. Fekete rövid haja neki is tele lett a hópelyhekkel.
-Hm.- mosolyodott el a lány, aztán lesöpörte a havat a kisfiú fejéről. - Aranyos vagy...de...a szabadsághoz még sok idő kell,hogy elérjem.
- De az vagy! - kissé odébb lépett, majd körbe-körbe lépdelt az égre nézve mosolygott, olyan ártatlannak tűnt. - Nézd! Láthatod, érintheted magad is a hulló havat, érzékelheted a környezeted! Szerintem ez az szabadság!
-Szóval arra gondolsz,hogy...
-Nem!- vágott közbe - nem...ahonnan szabadultál,hanem az a lány,akiben kellett élned...
-De én a része vagyok!!
-És? Külön- külön is része lehetsz., nem?^^ - majd...lehajtotta arcát.- Azonban..másért jöttem...-vészjósló lett hangja.
-Ryo...- mosolyodott el- Külsőre nagyon aranyos vagy,..de belül...
-Hm...örülök,hogy nem vagy naiv...már.
-Nem...sosem voltam az. Ilyet ne is mondj..- emelkedett fel- hiszen te is tudod...akkoriban...
-Igen. Emlékszem akkor még a lány testébe voltál. - aztán témát váltott- Te is arra gondoltál amire én?- vigyorodott el.
-Hogy úgy okozzunk neki fájdalmat,hogy a számára legkedvesebbet,akit szeret azt pusztítsuk el? Nos...nem tévedsz.
-Voltál már nála?
-Igen. Rendesen meglepődött. - halkan felkacagott.
-Hát nem csodálom,hiszen annyi idő után...
-Azonban, azon gondolkozom,hogy Ayame hol lehet...- merengett el- Tudom rátalált Zerora..de... a jelenlétük olyan semmisnek bizonyul.
-Lehet nem is élnek.- kacagott fel a fiú.
-Fogd be! Ez nem igaz!
-Jól van na...Ryo tudod,hogy csak viccel.
-Ezzel nem lehet viccelni...- sziszegte fogai közt.
-Bocsáss meg, hiszen neked fontos ő..- nézett félre.- De aki nem fontos annak árthatunk!
-Valóban.
-Hm..Hm..Hm..- dobta el a csikket Bűn- Maya és Ryo találkoztak...hmph..ironikus párosítás...- aztán felemelkedett, oda sétált az ablakához és nézte a hulló hópelyheket.
~Most is úgy esik. Igen Maya,...emlékszem. - majd meggyújtott egy újabb cigarettát. A füstjét lassan kifújta. ~ Bástya? Most vajon sejted mi lesz? Készülj fel...vagy...-aztán halk zajt hallott..- Hm? Ki a fene lehet az? - lépdelt el íróasztala mellett..aztán mikor odanézett látta,hogy a futó sakkbábu eldőlt. - Vajon te melyik áldozat vagy? - nyúlt hozzá és markába vette, majd újra kifújta a füstöt, a bábura.
Aztán újra lehetett hallani valami zajt,azonban ez hangosabb volt az előzőnél.
-Ki háborgat ilyenkor? - kérdezte hangosan. Hunyta le szemeit,hogy jobban érzékelhesse ha megint hall valamit.
-Bűn! Én vagyok az!
Gyorsan kipattantak szemei. Látszólag nem lepte meg a hang tulajdonosa,akit felismert,de belül nagyon is meglepett volt.
-Mit keresel itt?
-Bemehetek?
-Nyitva...- indult el az íróasztalához, és leült.
Minoru lépett be...
-Hm. Kellemes meglepetés, Bástya. Mi szél hozott erre, ilyen szép téli napon?
-Hmph. Ismerem a tenyérbe mászó modorodat,de szerintem sejted miért jöttem ide.
-Hmph.-vigyorgott, és kezére támaszkodott- Megint ezzel vádolsz meg. Hmm...- vette ki a szájából a csikket és leszórta róla az elégett részt.- Lássuk csak...talán azért,hogy kiderítsd mi történik a háttérben? - nézett vele farkasszemet.
-Chh...- közelebb lépett az asztalhoz- Én válaszokat akarok arra,hogy miért nem hagytok minket békén..., Akane, nekem ő nagyon fontos. Szeretem, és nem akarom,hogy emiatt baja essen,vagy belekeveredjen.
-Megható...- lépett egyet a futóval.-Nos annyit megkaphatsz válaszként,hogy te kezdted. Nekem adtad a gyalogost. Hogy vigyázzak rá,mert te nem akarod,hogy ismerjen,hogy abból baja eshet ha a közeledben marad.
-Ez nem válasz!- vágott rá az asztalra, a sakkbábuk pedig eldőltek,csak a király maradt állva.
-Hmph. Tudtam,hogy ezt mondod. - aztán markába vette a királyt- Amúgy mit is mondtál? Hogy az a lány neked fontos és szereted...? Nem akarod,hogy bántódása essen...lássuk csak. Akkor még is mit vesztegeted az időd és vagy mellette? Mielőtt....megölnék. - nézett fel egyik szemével démonian.
-Hahh?...-Minoru ledöbbent, hátrálni kezdett. -Ez...ez..- majd hanyatt-homlok kirontott és nyitva hagyta az ajtót annyira előrerohant,hogy nem törődött a környezetével.
-Az ostoba. Látom vele sem tanították meg,hogy maguk után illik becsukni az ajtót. Főleg más házában...Hmm...Igaz? Hmph...- sejtelmesen elmosolyodott, már-már démoni mosolyra hasonlított...~ Maya...érzem a vérszagot...remélem nem a tiéd...
Sayuri= Maya ugyanaz,csak névváltoztatást igényelt számomra^^]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményre, kritikára adok, nem kötekedésre, és nyelvtani kötözködésekre. ^^