9. fejezet: Véres hó...

[mint mondottam Sayuri át lett nevezve "Maya"-nak :) Szerintem jobban illik a sötét lányhoz.^^ És azt hiszem itt a következő fejezet, amire vártatok kedves Olvasóim.^^ Remélem sikerül valami komolyat és élvezeteset kihozni magamból. :) Jó olvasást! ^^]

Zero ^^

" Minoru fejvesztve rohant vissza a Pavilonba,de mire odaért....
: : :


Zero és Ayame a Pavilon közelébe jártak. Ayame félhosszú barna haja lengedezett a hűvösen fújó szélben. Zero karjába kapaszkodva sétált,kissé még szédült az elvesztett vértől. Nyakán be volt kötve fehér kötéssel. Amit már egy kicsit átütött a vér.
~Minorut meg kell találnom...meg kell találnunk...
-Ayame...-szólalt meg Zero.
-Mondd.- nézett fel rá.
-Nem kéne visszavenni a Pavilont? Hiszen te laktál itt a nevelőapáddal akkoriban..,hogyhogy ők rontsák itt a levegőt...-húzta össze szemeit.
-Ezt már megbeszéltük..- ölelte meg Zerot a lány, és lehunyta szemeit. - Nem érdekes..,majd Bűn..
-Nem!- tolta el a lányt, és a vállán fogva maga elé állította és a szemeibe nézett.
-Zero...- suttogta..és üveges lett szeme.
-Nem bízhatsz abban a személyben, kitudja miféle...
-De Minoru biztos nem véletlenül bízott rá akkoriban...-nézett félre- és...én döntöttem úgy,hogy..
-Minoru...-mondta ki gúnyosan a nevét- A francba is! Mit vársz attól az alaktól, azok után,hogy egy számodra ismeretlennek ad?
-Hahh?- lepődött meg a lány..aztán elmosolyodott- Zero..Ne aggódj miattam ennyit. Vigyázok magamra..és te már itt vagy nekem.- újra megölelte Zerot.
Egyszer csak egy sikoly zavarta meg a pillanatot.
-Ez?- pattantak ki Ayame szemei. - Ez Akane hangja...
Gyorsan a Pavilon elé rohantak...A Pavilon felé húzódó havas úton vérfoltok festették be a fehér havat. Zero és Ayame elképedtek. De Zero kissé megingadozott...a vérszagtól,ugyan is ő vámpír. Erősebbek az érzékei, és erősebb a vérszag is...amit érez.
-Zero...- fogta meg Ayame..-Menjünk..
-Ühm.-bólintott és a fekete felsője alá nyúlt a "Bloody Rose" fegyverért.
Eközben Akane az emeletre rohant a lépcsőn. Nyomában Maya és Ryo.
Ryo már egyszer megtámadta a földszinten és már így is túl sok vért vesztett az áldozatuk. Így nemsokára elkaphatják.
A kisfiú megállt a lépcső előtt és a felemelte a baltát, majd elengedte,az pedig,mint a bumerángként pörögve Akanét vette célba. Most a másik vállába talált. Újabb vér csöppent le. És folyt le a karjáról.
-Neeee! Neee! Minoru-kun! Minoru-kun! Segíts, kérlek!
-Hiába sikoltozol így neki. Mivel a Pavilont elhagyta. - állt nyugodtan karba tett kézzel Maya, majd felpillantott a megsebzett lányra. Akinek szemében félelem és ijedség tükröződött feléje.
-Miért...?...Miért?- kérdezte kétségbe esve, könnyei pedig lecsordultak arcán. Fehér blúza tiszta vér volt, barna vállig érő haja pedig csapzott volt. - Miért..akartok megölni...? Miért? Miért nem hagytok békén? Mik vagytok ti?...Félek..-remegett- félek...Minoru..-kun...-csuklott meg a hangja.
-Jó kérdés. Hogy miért?- vigyorgott a kisfiú...- Bűn parancsa...és a te Minorud most szenvedést kap, azáltal,hogy megöljük,azt akit a legjobban szeret. Elvetted tőle...elvetted...- és a baltát újra felemelni kezdte.
-Állj!- szólt rá Maya.
-Ne már! Most akarok élvezkedni abban,hogy darabokra szedem a testét!!
-Azt mondtam nem! - majd elindult Akane felé a lépcsőn.
Akane teljesen ledermedt, teste zihált,minden tagja remegett és szédült az elvesztett vértől.
-Ne félj kislány...- hajolt le hozzá és felemelte arcát úgy,hogy a szemeibe nézzen.
-Mi..mi..mit...akarsz?- hebegte.
-Tudom,hogy nem akarsz meghalni..,de csak egy kérdésem lenne..- húzta össze szemeit,ekkor Akane nyelt egyet.- Miért vetted el tőle?- végül felcsillant szemében a gyűlölet,amitől Akane teljesen összezavarodott.
-Én..én...nem vettem...nem vettem el..-hebegte.
-HAZUDSZ!- pofon vágta. Akane kissé megingott a nagy erejű pofontól.
-Nem...hazu..dok...Minoru szeret..engem...szeret...
-Hazudsz!- marta el a lány grabancát és rángatni kezdte...- Hazudsz! - majd elengedte és elindult a lefelé a lépcsőn.
Akane elhagyta magát. A lépcső korlátnak dőlt, és a semmibe tekintve habogott össze-vissza. Üveges szemeiben lassan kihunyni készült az élet.
-Megölhetem?- kérdezte Ryo.
-Nem..- mondta egyhangúan az orra alatt Maya...majd a karját előre emelte felfelé. Csuklójából,azaz a bőre alól egy penge bújt elő, az megpördült tenyere felett,majd egy szempillantás alatt Akane mellkasába vágta a pengét...Akane összerogyott és a lépcsőről lefolyó vérbe zuhant.
-Menjünk...- indult el Maya a sötét felé, és lassan elhalványodott teste. Ryo pedig utána.
Zero és Ayame berontottak. A földszinten harc nyomai látszódtak. Zero szédült a vérszagtól, de megpróbált nem összeesni. Ayame a földre guggolt. Ugyanúgy vércseppek és foltok húzódtak az emelet felé. Tovább sétált...majd a lépcső előtt összerogyott. Kezét szájához emelte...és kitágultak szemei..
-Ki..tette ezt..? ..Ki...volt..képes..erre..?Akane-chan...
-Mi az Ayame?- rohant oda hozzá.
Ayame csak felfelé mutatott. Zero pedig elképedt,azonban megint hevesen kezdett verni a szíve. Felvillant a vörös szempár.
-Zero!! Neee!!- lökte el magától, és felállt.- Kérlek...,nyugodj meg...
-Hahh..?- eszmélt fel.- Bocsáss meg...de a sok vértől...- hajtotta le fejét..aztán gondolt egyet, és a kezében lévő fegyvert a halántékához akarta tartani,de Ayame lefogta.
-Ne! Ne tedd!
-Te is tudod,hogy mellettem így veszélyben vagy!
-Igen..,de azt is megígértem magamnak,hogy...-nem fejezte be.
-Mit?...Nem érdekes...
-De!- aztán kirántotta a fegyverét a kezéből.
-Ayame...
-Soha...soha...- kezdett összerogyni- hét év után újra megtaláltalak...nem akarom,hogy eltűnj az életemből...sőt azok után,amit tettem veled akkoriban...Kérlek,bocsáss meg. - a földön összerogyva nézett fel rá egyik kezében a fegyvert fogta másik kezével pedig Zero ingujját húzta és sírt.
-Én sajnálom...menjünk innen.- húzte fel kezénél fogva Ayamét.
-És...most mi lesz? Minorunak ne szóljunk? Hol lehet...?
-Mielőtt ideérne jobb lesz távozóra fogni. A helyzetünkből adódóan ránk foghatja..
-Értem.
Azzal elindultak kifelé...Kint újra szállingózott, és esteledett. Hamar havas lett Ayame haja. Lassan eltűntek ők is az erdő felé.
Minoru berontott. Az ablakok tárva nyitva, a függönyt a szél lengette. A földszinten látta a dulakodás és harc nyomait, és a vérfoltokat a padlón..majd követte a vércseppek nyomait...aztán a lépcső előtt elordította magát a fejéhez kapva.

-NEEE!!!                                                    : : :


Bűn az ablaka előtt állt. Egyik kezében vörös rózsát tartott. Beleszívott a közepébe... aztán méregetni kezdte...
-Milyen gyönyörű...Igen. Az. De csak addig,amíg emberi kéz nem érinti...- aztán a rózsa elporladt és a földre szóródott maradéka..Bűn megint rágyújtott. -Halál...és Vér...- fújta ki a füstöt.- Hm?..- nézte a csikket- Lassan le kéne szoknom...- nevetett fel halkan.- Hehh..."

Zero

[háát nem tudom mennyire lett morbid,vagy értelmes...miközben írtam,arra gondoltam, egyáltalán lesz ennek értelme, mert már annyira zavaros. Mondjuk jobb lesz múltat felidézni.^^ Remélem,azért ezzel a résszel nem vettem el senki kedvét, bár írtam ettől durvábbat is :P hát akkor majd jön a következő fejezet.. :)]