A Csillagok alatt megbúvó érzelmek..

A lány az öltözőszekrénye előtt ült, egy padon.  A nyitott szekrényébe bámult üres zöld szemeivel. A szekrény belseje homályos szürkeséget mutatott, egy üres fogas lógott benne, és pár apróság a polcokon. Oldalra döntötte fejét, fekete, hosszú hajtincsei leomlottak meztelen válláról. Ujjatlan fehér, egész ruhában ült ott,aminek végein tüll díszítések voltak. Könyökig érő hálós kesztyűjén megcsillantak a kis díszek.
-Valamit...be kell vallanom neked, ..Kei...-sóhajtott egy nagyot.
-Mit kell bevallanod nekem?
Ekkor kissé kirázta a hideg a rémülettől, majd oldalra pillantott, a magas,vékony fiúra,aki az öltöző bejárati ajtókeretének dőlve mosolygott rá. Rövid, tépett ezüst színű hajtincsei, kék szemeibe hulltak kissé. Mély kék ingje félig ki volt gombolva, és fekete nyakkendője lógott nyakában. Vállán fogta fekete zakóját, és fekete nadrágzsebébe süllyesztette kezét. Látszott,hogy ő is hazafelé készülődött.
-Én...öhhm..-nem jutott szóhoz a lány.
-Hmm..-mosolyodott el Kei, és közelebb sétált a lányhoz, majd lehajolva a fejére tette kezét.- Talán ellopta a cica a nyelved? Az nem lenne jó, ki fog akkor a szóló énekesünk lenni?? Megmutatod melyik cica volt az,vagy talán zavarban vagy?- biccentett egyet.
A lány csak lassan felemelte a kezét és a mutató ujjával a fiúra bökött.
-Te..- mondta alig hallhatóan.
-Ühüm. - ült le a lány mellé.- Mi a baj, Yomi?
Yomi Natsumo, középiskolás, tizenhét éves, vércsoportja: "O". Tagja az "Empty Darkness" visual kei együttesnek, szerepe: szólóénekes. Egy éve,hogy megalapították a bandát. Vele együtt négyen vannak. Két fiú,s még egy lány. Kei Natsumo, a bátyja, gitáros. A másik fiú, Chitose Ei, basszus gitáros. Kei osztálytársa, és gyermekkori ismerősök. A lány pedig, Fujie Hikari, dobos. Yomi legjobb barátnője.
-Semmi...-nézett félre Yomi zavarában.
-Talán az a baj,hogy megint itt voltam amikor magadba beszéltél?- nevette el magát Kei.
-Nem is igaz!-tette karba kezeit- csak hangosan gondolkodtam...-nyújtotta ki nyelvét Keire.
-Óhh, látom nem lopták el a nyelved!
-Hmph...ne gúnyolódj..
-Bocsánat. De amúgy, mit kell bevallanod nekem?
-Ööö..- tágultak ki szemei, és elvörösödött.- Ehhe-hehe.. nem fontos! De tényleg!- rázta kezeit maga előtt.
-Biztos? Mert máshogy hallottam a hangodból,amikor mondtad...-hajtotta be a lány szekrényének ajtaját,majd felállt.
-Biztos!- pillantott fel rá üveges szemmel.
-A szemeid mást mutatnak...-hajolt az arcához közel, és a szemeibe nézett a fiú.
-Kérlek ne olvass le mindent a szememről...-mondta halkan, miközben nyelt egyet, és szüntelenül Kei szemébe nézett.
-Hmm...-hunyta le szemeit, és sóhajtva kimagaslott, majd megvakarta feje búbját. -Nehéz eset vagy, Yomi..
-Hogy? - pislogott értetlenül Yomi.
-Sejtem miről van szó...- indult el a kijárat felé, és intet egyet.
Mire feleszmélt volna,hogy mit mondott bátyja, addigra az már eltűnt. Pár perc múlva Ei jelent meg a kabátját gombolva. Szőkés barna színű, rövid, tépett haján látszott,hogy nem rég még csapzott volt.
-Szia, Yomi.- nyitotta ki szekrényét a fiú.
-Szia..-motyogta az orra alatt.
-Öö, szomorúnak látszol, talán Nii-sama megbántott valamivel?- pislogott a lányra.
-Dehogy is...-nézte tovább a padlózatot Yomi.
-Tudod,hogy Ei bácsinak mindent elmondhatsz, ha valami nyomja a kis szíved. -vigyorgott büszkén azon,hogy mit mondott, majd becsukta a szekrényt.
-Ei-kun...- csodálkozott rá,hogy mit mondott a fiú,majd észbe kapott- Hahahahh!- kacagta el magát- Ei bácsi? Idősebb vagy,mint mondtad?
-Nee-em! Félreérted!
-Dehogy is!- nevetett tovább a lány.
-Csak egy kifejezés, ne vedd komolyan!- nyúlt tarkójához zavarában.
-Ühüm...értem én, Ei bácsi!- kacsintott egyet.
-Neeeem!...Huhh...- majd feladta, és leült a mellette húzódó másik padra. - Egyedül mész haza, vagy Keivel mész? Vége van a próbáknak, jövőhéten a színpad vár, és csomó rajongó...- nézett maga elé Ei, érezni lehetett a hangjában,hogy nagyon örül annak,hogy tagja a bandának, és ilyen csodás élményben lehet része, a legjobb barátaival.
Eközben Kei a folyosóján támaszkodott az egyik falnak, az öltözőhöz közel. A padlót nézte mereven, majd elmosolyodott egy pillanatra, és elindult a stúdió kijárata felé, miközben elővett egy cigaretta szálat, és a fekete öngyújtóját.
-Nem tudom,hogy Kei elment e már, de szerintem egyedül megyek, mivel Hikari-chan már hazaérhetet.
-Értem.- állt fel- Akkor gyere velem, elviszlek.- nyújtotta kezét.
-De te nem bicajjal vagy?
-Ne aggódj, itt hagytam a felszerelésem, majd holnap beugrok érte, te meg nem hoztál semmit magaddal tudtom szerint.- biccentett.
-Rendben.- állt fel, Ei kezét megfogva,majd megigazította ruhája szélét.
Kiléptek a stúdió bejáratból. Már javában este volt,olyan kilenc óra felé járhatott az idő. Tiszta csillagos ég tárult a szemük elé. Ei felszállt a bicajára, Yomi pedig hátra ült, és belekarolt Eibe,ahogy elindultak. Kicsit lehunyta szemeit, érezte,hogy elfáradt a napfolyamán. Érezte,ahogy hajába kap a levegő, és meglobogtatja a szoknyáját, közben Ei kabátjába bújt szorosan.
-Gyönyörű csillagos egünk van az este.- pillantott fel Ei az égre. Szabadon lehetett látni az eget,mivel  nem voltak sűrűn épületek, a stúdió pedig nem lakott területen épült, fák sem nagyon zavarták a kilátást.
-Ühüm...-meredt az égre Yomi. Szemeibe visszatükröződtek a csillagok fénye. -Ei-kun...
-Mondd.
-Beleszerethet valaki a testvérébe?
-Ööhm, ezt meg honnan veszed?- kicsit elcsodálkozott a kérdésen,de nem tántorodott meg a közlekedésben.
-Válaszolnál...-mondta egész nyugodtan a lány, de még mindig a csillagos eget bámulta.
-Végül is, beleszerethet...-gondolkozott el Ei- De remélem a fiú-lány testvérpárra gondoltál..-nevette el kicsit magát.
-Ühüm..
-Talán te is ezt érzed Kei iránt?- mosolyodott el Ei.
-Ohh...-lepődött meg,hogy rákérdezett a fiú.- Azt hiszem..igen..-könnybe lábadt szeme,közben mosolygott.
-Tudod egy dolog érdekes..
-Mi?
-Hát,hogy velem osztottad meg...Ez olyan lányos téma, meg elég bonyolult is,ahogy elnézem...-húzta össze szemeit.
-Hikarival nem mertem megosztani,ő máshogy kezelné ezt, de téged gyermekkorom óta ismerlek. - csorogtak le könnyei, majd szipogni kezdett. Ekkor Ei megállt.
-Yomi..., na ne sírj!- karolta át a lányt.- Attól félsz,hogy Kei mit szólna hozzá? Vagy már tudja?..-pillantott fel az égre.
Eközben Kei már javában hazafelé tartott cigivel a szájában. Mélyen gondolkozott valamin, és látszott a szemeiben,hogy valami nyomasztja.
~ Sajnálom, Yomi. Ei jobb bátyád lehetne,mint én. Sosem tudtalak megvigasztalni- ugrott be egy gyerekkori kép, ahogy Yomi sírva hozzá rohan, csakhogy nem tudja megvigasztalni,ellöki magától,- és sosem tudtalak úgy kezelni,hogy megértselek.., még megnevettetni sem, mindig Ei segített..,és fáj,hogy ezzel úgy érzem tartozok neki,hogy ráhagytam a bátty szerepet... -gondolta ezeket. Ekkor kerékpár gurulásának zaját lehetett hallani mögötte a távolból.
~Héé,az ott nem Kei? Hmm..,már megint cigizik?! Leszokhatna már...-húzta félre száját, majd mikor látta,hogy megfordult, megállt a kerékpárjával,egyik lábára támaszkodva.
Kei odasétált hozzájuk,miközben elnyomta kezében a cigicsikket.
-Sziasztok.., Yomi elaludt?- pillantott a szuszogó lányra, aki erősen Eibe kapaszkodott.
-Úgy tűnik..- mosolyodott el,ahogy ránézett Yomira- ..még jó hogy összefutottam veled, féltem,hogy leesne. Látszik, kimerült nagyon. - gyengéden átadta az alvó lányt Kei karjaiba.
-Ühüm.
-A másik meg,...leszokhatnál már a dohányzásról, nem jó fényt vet a húgodnak, szerintem nem akarnád,hogy ő is rászokjon.
-Tudom, sajnálom.
-Ne nekem mond.- vigyorgott Ei.
-Kösz.
-Vigyázz rá!- ugrott a bicajra és elkerekezett.
Kei pedig tovább sétált hazafelé, karjában az alvó húgával, a csillagos, kék ég alatt....

[ nos, érdekes lett, azt hittem nem lesz olyan jó,de egy Jigoku Shoujo OST megint segített: Chiisana Shiawase ^^az pont illik, ahogy az úton mennek haza biciklivel,az este :) bár véges lett, de remélem tetszett...*gkozik* bár ahhoz képest egyáltalán nm ilyen a hangulatom...ésööö..a kép nm egészen olyan,de hasonlít xD ]