Furcsa ismerkedés..(5. +fejezet )

" Egy homokos úton haladtak. körülöttük növények. És avar. Igen. Az ősz. Miért éppen ősz? Gondolta magában Zero. Ha az előbb a téli utcákat járták,most meg?...Ez furcsa. Meg akarta kérdezni az előtte haladó Emilytől. De mikor az a válla felett ránézett, valahogy nem tudta megkérdezni.
-Azon töprengsz,hogy lehet itt ősz,mikor a tél hidegében jutottatok el eddig?
-Igen. - meglepettnek látszott,de tudta,hogy a lány gondolatolvasó lehet.
-Hahaha..-halk kacaj tört fel belőle.- Nagyon okos vámpír vagy!-biccentett.- De csak,hogy tudd, mikor kihalt ez a város,abban az időben ősz volt. Itt megállt az idő...
-És te itt laksz?
-Igen. Jobban mondva távolabb a várostól.
-Értem.- majd rápillantott Ayaméra,aki eszméletlenül kapkodta a levegőt.
-Meg is érkeztünk!- állt meg Emily egy kicsit nagyobb viskó előtt,és a faajtóra koppintott és az benyílt.
Miután Ayamét ágyba fektették,és hideg vizes kendőt raktak a homlokára,Zero leült mellé,mint valami őrző. Emily a szoba másik végén az ablak mellett állt, és a függönyt résnyire elhajtotta. Gyanús tekintettel nézett kifelé.
-Nem kell így őrt állni mellette. Nem fogom bántani.- szólalt meg hirtelen, megtörve az egy ideje lappangó és nyomasztó csöndet.
-Egyáltalán nem azért ülök itt.
-Értem.- nézett rá,majd biccentve egyet elmosolyodott.Furcsán váltakozott a személyisége. Hol a féldémon beszélt belőle,hol az édes, ártatlan lány. Ami feltűnően ijesztő volt és bizarr. -Nem vagy valami beszédes? Kérsz valamit? Teát,kávét? Mit iszol szívesen?-lépett közelebb. Meztelen lába alatt halkan megnyikorgott a juharfa padló. Kissé előre hajolt Zerohoz,hátra helyezte kezeit. -Érezd magad otthon! Sajnálom ha ijesztőnek látszom. De néha nehéz elnyomnom a féldémon énemet. És akkor igen rideg és komoly vagyok a másikkal szemben.
-Öhm..-pislogott Zero.- Nem ijedek meg egy féldémontól.-fordult Ayame felé.
-Ühm.- mosolyodott el- Akkor jó. Tudod nagyon örülök most.
-Még is miért?
-Hogy vendégeim vannak a születésnapomon!^^ Úgyhogy mindent elkövetek,hogy otthonosan érezzétek magatokat.
-Nem szándékozzunk itt leragadni. Gondolom nincs szükséged potyautasokra.- válaszolt hűvösen Zero. Bár nem gondolta komolyan. Hiszen nem is igazán tudja hova menjenek. De Ayamét mindenképpen meg akarja védeni,és ha tehetnék a Pavilont visszakobozzák. Ha ellenállnak,akár erőszakkal. És ilyenkor a gyűlölet csillan fel a szemében.
-Ahahah..-nevetett fel Emily- Te neked mindenre nem a válaszod?
-Hmph.
-Nah!- bökte meg a vállát. Mivel nem kapott rá reakciót rákérdezett:- Nagyon fontos lehet neked ez a lány.
-Igen. Az.-válaszolta nyugodtan.
-Érdekes. Most teljesen nyugodt lettél,hogy elővettem ezt a témát. -kacagott egyet hozzá.
-Muszáj,mindenbe belekötnöd...-sóhajtott fel.
-Talán idegesítő vagyok?
-Nem érdekes.
Aztán Ayame keze megmozdult. Zero fellélegezve megfogta és várta,hogy a lány végre felpillantson.
-Sötét...minden...sötét...-suttogta még mindig csukott szemmel.
-Ha kinyitod a szemed,akkor talán nem lesz sötét!- kuncogott Emily.
Ekkor aztán lassan felpattantak a szemhéjai. Bágyadt tekintettel nézett fel a két alakra.
-Minden rendben.- mosolyodott el.
-Akkor én hozok teát! - ugrándozva lépett ki a szobából.
Ayame felült. Kezét ölébe tette,és kissé szédülve nézte a takaró gyűrődéseit.
-Jól vagy?
-Igen. -aztán az ajtóra nézett,ahol Emily lépdelt ki.- Érdekes lány. Hol vagyunk?
-Emilynek a házában. Állítólag ma van születésnapja. Örül,hogy vannak végre vendégei. És mivel meglátott minket úgy gondolta felajánlja,hogy itt felépülj a lázból.
-Ohh, ma van a születésnapja...,és egyedül lakik itt.
-Egy féldémonnak nem olyan rossz a magány.
-Tévedsz...-lépett be. Kezében egy tálcával. Rajta három gőzölgő bögre volt.
-Zero! Biztos neki is rossz...végül is egy lány a másik fele. Ugyanúgy vannak érzései.- szólt rá Ayame.
-Tényleg aranyos lány.- tette le a kis asztalra a tálcát. - Azonban faragatlan vagyok. A nevem Emily Arakawa!- nyújtotta kezét a lánynak. Az kezet fogott vele.
-Én pedig Ayame vagyok.
-Kiryu Zero vagyok.- fogott vele kezet a fiú is.
-Nem bízik bennem,ugye észrevetted?- fordult Ayaméhoz.
-Öhm. Ne is foglalkozz vele,mindig ilyen...Ahahah..-nevetett.
-Mi az,hogy ne foglalkozz vele?- kérdőre vonta.
-De te mindig is ilyen voltál. :)
-Hajjj..-vakarta meg fejét inkább feladva a dolgot.
-És...ezért szeretlek!- ölelte át.
-A természetem nem valami vonzó,hogy szerethetsz..?
-Én elfogadlak!
-Látom nagyon szoros a kötelék kettőtök közt.-nyújtotta át a két bögrét Emily.
-Ühüm.-bólogatott Ayame és belekortyolt a teába.
-Nem vagyok valami nagyon ügyes főzésben, szóval nyugodtan mondjátok meg ha szörnyű. - tarkójához kapott Emily, kissé kinevetve magát.
-Egész finom.-állapította meg Zero. -Egyébként sajnálom az előbbieket. És boldog születésnapot.
-Köszönöm.
-Amúgy amit előbb mondtál...-nézte önmagát Ayame a teában. És a gőz kissé elbódította.
-Mondd csak...
-Már gyermekkorunk óta együtt vagyunk! És egyszer Zero megmentette az életemet egy vámpírtól.
-Értem most már. De Zero is vámpír.
-Tudom. Tudom,hogy az....-ekkor a fiú felállt és kisétált.
-Valami rosszat mondhattál...?
-Üh-ühm..-csóválta fejét.- Nem. De néha elfelejtem,hogy mennyire is fájdalmas Zeronak ez az egész...hogy ő is vámpír. Jobb ha nem beszélünk róla. Ő mindig is ilyen volt. Nagyon ritkán,szinte sosem engedett közel magához. Habár gyermekkorunk óta ismerem,mégsem tudtam úgy igazán kiismerni...-majd a nyitott ajtón nézett ki,ahol Zero távozott. ~Zero...sajnálom...

*



Eközben Bűn még mindig a tél utcáit járta. Úgy gondolta nem halad a szokott úton az "otthona" felé. Szerette volna átélni a tél örömeit ma. Lassan lépkedett,kalapját szemébe húzta,mint mindig,közben a cigaretta füstje szállt maga után.
-Oto-saan!- szaladt utána egy kisfiú. Elég vézna volt, és a ruhái is ütött-kopottnak látszottak. Fekete rövid haja csapzott volt. Hó lepte.
-Mi az kölyök?- állt meg,ekkor a fiú is megtorpant megtartva a tisztes távolságot.- Ma nincs kedvem társasághoz. Úgyhogy menj szépen haza.
-De...
-Befejeztem..-indult el. Nyugodtan, hátra hagyva a kisfiút. Látszott rajta a kedvetlenség,aztán hirtelen egy balta repült feléje,de hirtelen eltűnt. Majd a fiú előtt állt. A baltát a kezébe irányította.
-Ahh..-döbbent le a fiú.
-Szóval ilyenekkel játszadozol,ha valaki nem jár a kedvedbe.- mondta kegyes nyugalommal, de sütött róla az,hogy jobb lett volna nem piszkálni. A csikk kiesett a szájából,amit eltaposott. A kalapja alól egyik szemével,szinte démonian a gyermekre tekintett.- Mit akarsz?
-Én..-remegett minden végtagja,mintha a nézésétől előbújt volna belőle a nyúl. Aki legszívesebben elfutna. Így is tett. A balta pedig szertefoszlott Bűn kezében.
-Viszlát,Ryo...- fordult abba az irányba ahová tartott-...találkozunk még..."



*
[hát ez egy eléggé kaki rész lett,látszik,hogy nem kellett volna belefognom. :/ Mivel nem voltam olyan állapotban,de mivel már elveszett az ihlet, nem váratok senkit a folytatással. És különben is a hamar lefekvés miatt -___-" Úgyhogy ma ennyi. Gome,elég kaki lett. ^^" ]