Bemutatkozás

Ez itt Történeteim sokasága.
Már régóta nem újítottam, de az oldalt fennhagytam az idetévedőknek. Illetve hátha igényelnek folytatást, vagy sikerül ihletet gyűjtenem olyan novellámhoz, ami már rég lappang a folytatásért...
Hozzátenném, nem kell néhány történet esetében nagy dologra számítani, mert régen íródtak, azóta fejlődtem ugyan, de nem tettem közé itt újakat...
Valamely történet itt kötődik hozzám, mert lelkiekben labilis, és depresszív állapotban voltam, így van olyan, amit nem ajánlok elolvasásra.
Véleményt ér írni, hiszen azáltal tudom magam kovácsolni, bár ezek már olyan régi írások, hogy magam is lehúznék néhány történetet, mert annyira borzalmas fogalmazású.
Viszont értékelem, ha valaki még is írna, de csak ha építő kritika, és nem kötekedés. Én is tudok nyelvtannáci lenni, nem kell félteni. :)
Akit érdekel más írásom, az kattintson a nevemre, és a másik blogomon keresztül találhatja a már rövidebb novelljeim, monológjaim vagy rébuszaimat.

2010. augusztus 8., vasárnap

A fordított kereszt sebe...



[..sajnálom,hogy halogatom a TCOR plusz részeit,de valahogy nincs elég ihlet,van ötlet,de erő,sem idegzet nincs hozzá. :S Így hát a Véres gondolatok,afféle folytatása került ide. Bár nem olyan történet szerű,sőt semleges, és értelmetlen. ..Gome... :/ ]

"Megint egy újabb pecsét. Mintha karmok hasítottak volna végig. De hát mit érdekel engem már. És a csuklómnál? Igen,a fordított kereszt. Közben ülök és várok. Fülemben dallam. Szomorú,fájdalmas,akárcsak belül. Ordít a fájdalom. Nem azért mondom,hogy segítsenek,de senki nincs itt mellettem. Senki,hogy meghallgasson. Egyedül. Magány...magány. Könnyek. Sebek. Vágás. Idő. Sorok. Ostoba sorok,olvasom,de mit tanulok? Semmit. Kevés az idegzet. Kevés. Már elmúlt. Pont most? Miért? Utálom ezt a kérdést! És könnybe lábad szemem. Hullanak lassan a ruhámra,vagy az asztal szélére. Közben sietve letörlöm,nehogy a "féreg" ideérjen,és meglássa,kérdőre von:"Miért bőgsz?" Majd kioktat. Így szokta. Mint egy kutyával. De mégis mondja a szent beszédet: Egy család vagyunk! Egy...?Család..? Miféle marha ez? Ez nem család....ez siralomház, szánalmas porfészek. Élet? Mi az már? Eltűnés? Sosem értem el. Miért? Mert nem lehet. Vagyis lehetni lehet,de minek megtenni,elég pofont kapok. Aztán...csak nyűglődöm. Belül ordítok. Legszívesebben itt kívül is. De nem tehetem meg,mert mindent tudniuk kell. Közben meg osszák az észt,hogy tudják milyen vagyok,tudják,ismernek. Hmph. Dehogy is. Nem ismerik ezt a személyt,mert nektek nem engedi meg!
Aztán várom a zuhanyt. Ahogy a meleg víz a karomon végig suhan. Belehasítva a sebbe. Égetett fájdalom. A fordított kereszt is ilyen fájdalommal járhat. Majd megint a tusfürdő. A vérvörös. Az amit magamra kenve vérként látok. Bár az lenne. Vagy amikor hagyom,hogy a tenyeremből végigcsurog le a karomon. Az ujjaim közt. Kellemes illata elbódít. A víz meg melenget. Vajon megint könnyek buknak ki belőlem? Nem tudom. Kiderül.
Alkotás? Gyakorlás? Pihenés? Talán lehetne egy utolsó álmom,mielőtt...."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Véleményre, kritikára adok, nem kötekedésre, és nyelvtani kötözködésekre. ^^