"~Ennyi év után először...Sajnálom,hogy akkor úgy tekintettem rád,mint egy pótlékra. Akkor láttalak utoljára...mikor Minoru újra eljött hozzám. Onnantól kezdve többször. És csak akkor törődtem veled,mikor ő nem volt velem. Azt hittem magam is tudom jól teszem azt amit. De az érzelmeim felülkerekedtek rajtam Minoru-sama iránt. Igen. Így hívtam attól a naptól, miután te eltűntél. Akkor jöttem rá,hogy Minoru-sama ugyanúgy táplálja az érzelmeit felém,mint ő felé. Bár rajta látszott,hogy már azóta amióta megismertük egymást.Nem...nem félek...Zero...tőled már nem. Az alatt az idő alatt nem vettem észre, hogy mi történhet benned. Igaz,csak egy év volt...de miután elszakadtunk, sokat gondolkodtam, és átértékeltem a dolgokat,a te helyzetedbe...-míg ezeket gondolta kissé a kábulat kerülgette. Zero pedig elhajolt tőle. Ledöbbenve nézte Ayamét,aki viszont mosolygott.
-Sajnálom...- dőlt előre..és elájult.
-Hahh...- szorította össze fogait.- ..nem!...Mert én sajnálom...Ayame...kérlek...ébredj fel..-emelte fel a vállánál fogva.
-Semmi baj..Zero.- bágyadt tekintettel suttogott hozzá- Nem bánom...téged ismerlek...és legalább most leróttam a bűnömet,amiért pótléknak néztelek. Az a pár csepp vér...ért annyit. De...- simított végig a fiú arcán- ..akár az utolsó cseppig a tied lehet. Bízom benned...-hajtotta rá fejét Zero mellkasára.- Hallom nagyon izgatott vagy...zakatol a szíved...nyugodj meg. Mint mikor találkoztunk...szerettem volna,hogy megnyugodj nálunk.
-Ayame..-fellélegezve ölelte át, és lehunyta szemét.
Eközben egy toronyszobában békés nyugalomban ült a Bűn íróasztalánál. Mögötte egy félig nyitott ablak volt, lágy szellő lengette meg a fekete selyemfüggönyt.
Nem csinált mást csak sakkozott. Magában? Szórakozottnak tűnt talán? Nem. Csak a Bástyával játszott, látszott azon a sakkbábun,hogy nagyon megviselt. Kopott és hiányzanak darabjai.
-Lassan lejár az időd...kitudja...talán mégis hagyod,hogy Ő győzzön...mondjuk neked ott van az aki téged szerethet. -aztán halkan belekacagott a sötétségbe- Hahaha...úgy érzem a Gyalogosnak másra van szüksége...De mi lenne,ha kicsit játszanánk a gondolattal...ne csak ő legyen az áldozat...Hmph.- vigyorodott el,és foga fehérje felcsillant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményre, kritikára adok, nem kötekedésre, és nyelvtani kötözködésekre. ^^