" Ayame ott ült a kanapén. A lábát lógatta előre- hátra. Mélykék színű ruhájában ült. Derekánál egy fekete masnival. Ez volt a kedvence. Mindig egyedül várt ott abban a nagy szobában. Még kisebbnek, és védtelennek érezte magát..de gondolatai valahogy komolyabbak voltak, pedig csak nyolc éves volt. Barna vállig érő haja,az arcát simogatta, amikor lefelé nézett. Tél volt. Kipillantott az ablakon kívülre. Éppen a hó szállingózni kezdett. A látvány elragadta és az ablakhoz lépett. A nagy ablakban élvezet volt kinéznie. Ki akart volna lépni, ki a hidegbe, és a hópelyhek közt táncolni,körbe-körbe. Aztán nyílt az ajtó.
- Ayame-chan!- szólalt meg egy fiú hang. A kislány hátrapillantott, elmosolyodott és nevetve odaszaladt hozzá,majd átölelte lelkesen.
-Hmm...örülök,hogy jól érzed magad.-simogatta meg a lány buksiját.
-Igen! Ha Minoru-kun itt van, és megvéd engem. Ühm^^- biccentett.
Gyermekkoruk óta együtt voltak. Hasonlóak voltak, mégis két különböző személyiség. Ayame nagyon szerette Minorut, érezte a védelmét,és a segítségét. Vele akart maradni mindig. Aztán egy nap...
-Íme itt a Pavilon...- nyílt a bejárati ajtó, és a lány nevelőapja lépett be,egy fiúval.Akinek súlyos sérülései voltak.
Ayame épp most lépdelt lefelé a lépcsőn, és elképedt.
-Ayame-chan!
-Igen?
-Kérlek vezesd be. A házukba démonok garázdálkodtak, szüleinek álcázva magukat. Csak ő tudott meg menekülni.
-Ühm..- a fiú vállára tette kezét a lány.- Gyere segítek átöltözni...-közben nézte a sérüléseit. És a vért amit a ruhája, és az egész karja fedett.
A fiú nem szólt semmit. Csak némán, rideg arccal ment a kislánnyal.
Majd mikor már átöltözve a haját törölte törülközővel Ayame ,közben úgy gondolta megkérdez tőle egy-két dolgot.
-Hogy hívnak? Engem Ayaménak! - huppant le eléje mosolyogva. -Jól vagy? - ért hozzá gyengéden a bekötött sebéhez.
-Zero...Kiryu Zero vagyok.
-Hány éves vagy? Én nyolc lettem nem rég.-mosolyodott el.
-Hogy tudsz így mosolyogni...-suttogta halkan- amikor látom rajtad,hogy egyedül érzed magad...
-Üh-Ühm...-csóválta fejét- Nem vagyok egyedül, Minoru-kun meglátogat sokszor. Ma éppen nem,de a héten sokszor szokott. De nem mondtad hány éves vagy..
-Tíz...-bökte ki az orra alatt.
-Örülök,hogy itt lehetsz! Most már minden rendben lesz!- ölelte át. Zero kissé meglepődött arcot vágott. Furcsán érezte magát.
-Ühüm.
-Gyere..-állította fel, és megfogta a kezét.- Vacsora lesz. A házvezetőnő készíti, Miyu-sama. A nagy izgalmak után jól esne egy kis meleg ennivaló neked. Biztos lenyugszol tőle. Hmph..én rendszerint elalszom utána...-kissé elkuncogta magát. Majd a konyhába értek.
-Miyu-sama!
-Hogy vagy Ayame-chan? - rakta le a teáskannát az asztalra.
-Jól. Jött hozzánk egy...
-Igen,tudom. Kiryu Zero,igaz? A vámpírvadász családból...-nyugodt hangon elment mellettük. - Akkor üljetek le, mindjárt hozom a vacsorát.
-Vámpír...vadász...- képedt el a kislány, és mereven Zerora nézett.
-Hmph..- nézett félre Zero.
-Hogy? Én azt hittem vámpírok nincsenek. Én démonokról hallottam...
-A nevelőapád biztos csak bemesélte...valójában azok a démonok, vámpírok.- ökölbe szorította kezét,és gyűlölettel tekintett előre.- A szüleimet egy "tisztavérű" vámpír ölte meg,az öcsémmel együtt. Soha nem bocsátom meg neki.
-Nyugodj meg.- kapott a kezéhez Ayame.- Kérlek...nyugodj meg. Szeretném,ha itt megnyugodnál.- mosolygott.- Tudod...igazad van. Nagyon egyedül éreztem magam. Minoru-kun nem itt lakik, és egy héten csak egyszer-kétszer látom. De most,hogy itt vagy,szeretném ha mellettem megemésztenéd ezt. Én pedig nem leszek egyedül végre.^^- biccentett.
-Hahh..-csodálkozott el Zero..- Rendben.
-Ühm.Üljünk le. Miyu-sama mindjárt itt lesz.
Ayame végre tényleg őszintén mosolygott a Pavilon falai közt. Ott volt Zero. De időközben,ahogy teltek a napok,megfeledkezett Minoru-kunról,aki nem is ment hozzájuk egy ideje.Aztán...
*
A lány felállt. A szél sötétje belekarolt ruhájába. Az eget kémlelte. Mintha a csillagok ma választ adhatnának.
~Emlékszem azokra a napokra...Zero...Minoru...-aztán lehajtotta fejét- Itt a vége Minoru? Nem...-csóválta fejét- Zero..most hol lehetsz...? Szükségem van Rád...most már..csak Rád..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményre, kritikára adok, nem kötekedésre, és nyelvtani kötözködésekre. ^^