" Az este leereszkedett. Már éjfél felé járt az idő. Egy szobában voltak. A lány a kanapén ült,felhúzott lábakkal, egy párnát átkarolva. A fiú az ablaknál állt. Tenyerét rátapasztotta az ablakra. Nagy volt az ablak,így szinte látható lehetett egész táj,a ház mögött. Vele az égen a homályosan pislogó Hold.
- Ha nem szakadtunk volna el egymástól...akkor tölthettünk volna egy éjszakát együtt. Amikor mindkettőnket a kéj pezsdít. - dugta az orrát a párnába a lány, el is pirult,szavai hallatán.
A fiú a válla felett nézett a zavarban lévő lányra.
- Igen...igazad van. De..-aztán elindult feléje...kigombolt ingén meglebbent a fekete nyakkendője. - ...van egy kívánságom...amit...Tőled...kérek. - emelte fel a lány állát. A lány csillogó szemébe nézett mélyen. Látta benne a választ. Ami úgy hangzott: "Igen. Mondd el. Én teljesítem neked." . Aztán amikor épp a lány ajkához érintette száját, berontott barátnője az ajtón. Zihált. Mintha eddig mindvégig kétségbe volt volna esve. A fiú megriadt. Még mindig az ablaknál állt. Ökölbe szorította kezét az üvegen.
~ Csak egy újabb...elképzelt álmom. Chh..- szorította össze fogait.
-Hát itt vagy! - ölelte át a lány. -Mindenhol kerestelek az egész Pavilont átjártam. Azt hittem megharagudtál,..és elmentél. De itt vagy.- mosolygott a lány. A mosoly amit elhagyott ajka, érezni lehetett rajta,hogy boldogságból teszi. Boldog. Ő az. De kevés ember van,akinek ez megadatik. Vagy sosem vette észre.
A fiú is viszonozta az ölelést. De úgy érezte ez az ölelése felér egy hazugsággal.
~ Még mindig nem hevertem ki...-gondolta és összehúzta szemöldökét. Majd felnézett. Épp az ablak felé. Kint az előbbi lány alakja rajzolódott ki. Arcába lógó haja mögül,csak az a vigyor villant ki,amit foga fehérje mutatott. Gúnyos mosolygása egyszerűen túlzottan a fiú lelkébe markolt.
- Tudom..Bástya...tudom...egy darabig nem is fogod. Hmph... - majd lassan halványodni kezdett teste, és eltűnt.
~ Ez...
- Mi az? - nézett fel rá a lány,kibontakozva az ölelésből.
- Semmi. - sütötte le szemeit, a padlóra.
- Akkor jó éjszakát. - szájon csókolta és kilépett a szobából,lassan becsukva maga után az ajtót.
Aztán a fiú leheveredett a kanapéra. A karját homlokára emelte, és a sötétbe nyúló mennyezetet nézte.
- Ő azt hitte a játéknak...vége. Ugye tudod Bástya,hogy ez egy furcsa háromszög lesz.
- Hahh..?- ült fel gyorsan. Hátrapillantott. Egy magas férfi állt a sarok árnyékában, egy fekete,hosszú kabátban állt. Kalapja látszott csak. A kalap mögül a cigarettájának parázsló fénye, és a füstje amit ontott magából.
- Itt vagyok újból...- mondta mély hangon, és szinte előkelően.
- Bűn?...- tágultak ki a szemei a fiúnak. Aztán büszkeségét elővette, majd felállt.- Miért vagy itt?
- Ha zavarok...el is mehetek.
- Chh...szánalmas.
- Az lennék? Csak azért mondod,mert félsz...tőlem.- aztán kivette a cigaretta csikket a szájából. Elfújta lassan a füstöt.
- Túl nyájas vagy... Mit akarsz tőlem?
- Miért mindig kérdezel? Tudod te nagyon jól. - majd elnyomta a csikket, és összemorzsolta a földre szórva.
- Érdekes. A kérdésre kérdést kapok válaszként. - hunyta le szemeit.
- Ismersz,nem? Akkor meg.
- Csak egy dolog érdekel.- nyitotta fel szemeit, és a benne lévő fény elemésztődött, sötéten csillogó szemében.
-Tudom.- vette le kalapját.- Pontosabban Ő. Hogy miért engedtem el magamtól, arra neked kell rájönnöd Bástya,hiszen nem én védtem. És ezt a feladatot nem én magamnak tűztem ki,amíg veled volt. Nem ismertél. Én viszont mindig is.
- Ne kertelj már! Csak az időmet vesztegetem veled! Azt hittem ha nálad hagyom...
- Akkor ő eltűnhet..az életedből. És a fontossága nem üldöz többé? Ezt akartad mondani? - nézett vele farkasszemet.
- Ehh..- sziszegett a fogai közt.
- Nos, én azt hiszem elmentem. - tette vissza kalapját, büszkén.
- Bűn!
- Igen.- nyomta a szemébe a kalapot.
- Nem hagyom,hogy Ő győzzön..-nézett félre, és a padlót nézte mereven.
- Hmph.- és lassan ő is elhalványodva,mint egy szellem,köddé vált."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményre, kritikára adok, nem kötekedésre, és nyelvtani kötözködésekre. ^^