The words of sweet Lust: 1. A Bűn és a Bástya sakkbábujának története...

Bemutatkozás

Ez itt Történeteim sokasága.

Már régóta nem újítottam, de az oldalt fennhagytam az idetévedőknek. Illetve hátha igényelnek folytatást, vagy sikerül ihletet gyűjtenem olyan novellámhoz, ami már rég lappang a folytatásért...

Hozzátenném, nem kell néhány történet esetében nagy dologra számítani, mert régen íródtak, azóta fejlődtem ugyan, de nem tettem közé itt újakat...

Valamely történet itt kötődik hozzám, mert lelkiekben labilis, és depresszív állapotban voltam, így van olyan, amit nem ajánlok elolvasásra.

Véleményt ér írni, hiszen azáltal tudom magam kovácsolni, bár ezek már olyan régi írások, hogy magam is lehúznék néhány történetet, mert annyira borzalmas fogalmazású.

Viszont értékelem, ha valaki még is írna, de csak ha építő kritika, és nem kötekedés. Én is tudok nyelvtannáci lenni, nem kell félteni. :)

Akit érdekel más írásom, az kattintson a nevemre, és a másik blogomon keresztül találhatja a már rövidebb novelljeim, monológjaim vagy rébuszaimat.

2010. június 24., csütörtök

1. A Bűn és a Bástya sakkbábujának története...

"Kopogtak.
-Ki az?
-Tudod te...
-Hmm..-hunyta le szemeit- Gyere...
-Üdvözöllek.
-Úgy mondod,mintha jó napod lenne.
-Hehh...-nézett félre gőgösen-
A Bűn felállt. A Bástya fölé magaslott. Majd meghajtotta előtte kalapját. A Bástya mögött egy sakkbábuja. A Gyalogos...egy lány.
-Eddig védted?
-Igen. Most átadom,mivel újra a sakkbábum lett. Nem akarom,hogy fájjon a szíve. Így is bűnösnek érzi magát.
-Hmm...megfontolt vagy. És lényegre törő. Biztos ezt akarod?
-Ne...én..nem...-suttogta a sakkbábu.
-A fehér színedből átléptél a feketébe...-simított végig gyengéden a sakkbábu arcán, a Bűn.
-Hah?...-lepődött meg...és elpirult.
-Én mentem.-nyílt az ajtó.
-Bástya...így itt hagyod szegényt? - emelkedett fel a Bűn. Erre a Bástya megtorpant. - Hogy teheted ezt...szánalmas. Menekülsz a fájdalmad elől?
-Nem...már felálltam. Újabb teher után.
-Ha így állunk..-nézett a sakkbábura...-akkor..
-NEM!...Én..szeretlek...te védtél,mindeddig...most eldobsz!? Mert nem vagyok fontos?...-szólalt meg hangosan a sakkbábu.
Az ajtó becsukódott. A sakkbábu magára maradt. A Bűn pedig elvonult magába. És megint a 4 fal között találta magát...a lány...a sakkbábu.."