Yukata 5

Lesiettem az iskolalépcsőiről, éppen láttam,hogy Tousei-sensei kilépett a kapun. 
-Tousei-sensei!!-kiáltottam utána, de nem hallotta. És amikor indultam volna utána közre fogott két lány.
-Honome-san,..Kimie-san..-ült ki a döbbenet az arcomon,hogy mit kereshetnek itt.
-Hogy vagy, Kaori-chan?-gúnyos arccal a képén szólalt meg a szőke, festett hajú Honome. Kimie és Honome unokatestvérek voltak, ezáltal úgy öltöztök,mint az ikertestvérek. Ruhájukból sosem maradhatott ki zöldes árnyalatú szín. Az iskolai egyenruhát ritkán viselték, de nem kaptak érte figyelmeztetést,mondván "jó lányok ők". 
-Hmph..,szép kis drámai jelenetnek voltunk szemtanúi az imént..-motyogta Kimie, közben Honome-ra nézett- Nem? Honome-Onee-chan? 
~Hogyan? Még is mikor láttak engem?..-gondoltam magamban,miközben éreztem,ahogy alig bírok nyelni, és Tousei-sensei egyre távolabb kerül a szemem elől. 
-Hé, Kaori-chan..., miért árultál be minket?-emelte a vállamra egyik kezét Honome.
-Öö...,dehogy. Nem tennék ilyet!-sejtettem,hogy azonnal megvádolnak, már tudtam,hogy nem lesz könnyű szabadulnom, sőt.
-Ugyan már, ne játszd az ártatlant! Mindent hallottunk! Makikot is,azért fogja korrepetálni,mint téged, mert "megleckéztettünk".-harag játszott Kimie arcán.
-Nem igaz! Csak szeretné ha beilleszkedne, ennyi az egész..,én magamtól fogadtam el a különóráit..különben is..-halkítottam el a hangom.
-Hm? Különóra?-szélesen elmosolyodott Kimie- Milyen jó pletyka lesz ez..., összejött a tanár úrral Kaori-chan. Hahahh!-nevette el magát a lány.
Valahogy már ez nagyon sok volt, nem engedhetem meg,hogy ilyet terjesszenek rólam. 
-Tousei-sensei!! Tousei..-ütött ki egy pofon, ami a földre rogyasztott.
-Jobb ha szépen befogod a szád! A tanár úr, úgy sem hallja,minek fárasztod magad?-markolt az egyenruhám blúzába.
-Tousei-sensei...-suttogtam, már éreztem a torkomban a zokogást. Fel akartam állni, de visszahúztak a hajamnál fogva- Takeruu!!
-Hah?-állt meg az férfi-Mintha...-fordult meg lassan, majd elképedt,ahogy azt látta,hogy a földön heverek, és a két lány belém rúg párat. A táskáját eldobva rohant oda hozzánk. Honome és Kimie riadtan elhátráltak.
-Ta-keru...Takeru-kun...-kuporodtam össze a fájdalomtól, közben erősen összeszorítottam a szemem,hogy ne is lássak semmit, a könnyeim folytak le az arcomon. Takeru nevét hajtogattam, nem a tanár úrét, de valahogy nem tudtam eldönteni,hiszen Takeru nincs itt, Tousei-sensei van a közelben. 
Majd éreztem,ahogy egy kéz és egy kar fogott meg, felsegítve, majd felpillantottam a könnyeim mögül,melyek fátyolként borították a képet, és Takeru arca rajzolódott ki előttem, pislogtam párat, akkor már Tousei-sensei nézett rám.
-Azt hiszem most már tudom miért éreztem azt a bizonytalanságot ezzel az osztállyal kapcsolatban!-nézett szigorúan a két lányra.
-De, tanár úr..-kezdett szabadkozni Honome.
-Semmi de!-kiáltotta-Hogy mertek megütni valakit,aki nem ártott nektek? Lányok vagytok, és még is erőszakosabban kezeltek mindent? Ez megbocsájthatatlan...-majd rám pillantott kedvesen- Most már minden rendben, Kaori-chan..-állított fel, de még megtartott a vállamnál fogva, mert úgy éreztem mindjárt összeesek.
-Ez nem igaz! Be akart minket árulni ez a kis nyalizós tyúk!-tette karba kezeit Kimie.
-Hogy terrorban tartsátok az osztályt?-kérdezte olyan nyugalommal Tousei-sensei,hogy a lányok egyszerre lefagytak a ridegségétől.
-Mi..nem is..-motyogták.
-Mindent értek, a nővéreteket is hozzátok be, Chie Azusa-t,itt van még ő is, hiszen nektek vele együtt volt különórátok. Ő csak tud rólatok eleget nem? Ha pedig ő is ugyanazt tette, nem sok jó vár rá. Várlak titeket az igazgatónál..-közben elindult velem vissza az iskolába, a portára.
-De ő nem is..
-Most azonnal!
-Ööö..máris...-szaladtak fel a lépcsőn a lányok,addig leültetett a tanár úr az egyik székbe,majd kiment visszahozni a táskáját. 
Kissé össze voltam zavarodva, közben nagyon fájt az oldalam, és szédültem.
-Hahj..-lépett be sóhajtva, majd leült mellém Tousei-sensei-Hallgatnom kellett volna a megérzésemre, igaz?..-fogta meg az egyik kezem,mely poros volt, és kicsit lila, és meghorzsolt.
-Tousei-sensei..,én..
-Ne, nem kell beszélned, én mindent elmondok, csak ha kérdeznek, akkor majd beszélhetsz. Úgyis a java részét ezek a nagyszájúak fogják végigbeszélni...
-Ühüm..
Mivel Azusa-ra nem vádolhattak semmit, így ő maradt az osztályban, Honome, és Kimie-t viszont kirúgatták. Bár nem igazán látszott rajtuk,hogy bánják,azonban rám utoljára olyan gyűlölettel teli pillantást vetettek,mint még soha, de én csak bágyadtan mosolyogtam rájuk,amitől elkapták a fejüket, és távoztak. Azusa, pár nappal később nem jött iskolába, végül kiderült,hogy kiiratkozott. Nem csoda, nincs már más aki elfogadná az osztályban őt, így egyedül már nem olyan nagy a szája.
Otthon persze nagy port kavart, a dolog, de anyának, és a nagyszüleimnek elégtétel volt az,hogy Tousei-sensei személyesen eljött,és elmondott mindent. Időközben hamar felgyógyultam, Takeru segített benne,hogy eljött hozzám.


Lassan december közepe elérkezik, jön a szünet, és a karácsony. Tousei-sensei, ezért előbbre tette a különóráit ebben a hónapban, mivel hónap végén úgyis szüneten leszünk. Akkor volt,hogy elsőnek Makiko is ott volt. 
-Jó napot, Tousei-sensei, Kaori-chan!-lépett be Makiko.
Mivel akkoriban már Makikoval többet beszéltem, nem volt köztünk olyan zárkózott, valamivel már felszabadultabb, és mosolygósabbnak bizonyult. A különóra végén,amikor pakoltam el, Makiko megbökött.
-Kaori-chan...
-Igen?
-Ezt..-szorongatott egy könyvet a mellkasához-..ezt, neked adom..-nyújtotta át.
-Óh,..köszönöm,Makiko-chan..-vettem el a kék borítású könyvet, fedelén egy tájképet ábrázolt, éggel, és felhőkkel, egy hosszan elnyúló úttal, mellette egy folyóval, az úton pedig halványan egy lány rajzolódott ki, esernyővel, fehér,egész ruhában,melyet lengedezett a szél. A borító tetején, rá volt írva a címe: Kék ég.
-Nem tudom,hogy tetszeni fog...-pirult el..-csak sokszor látom,hogy az eget kémleled órákon,vagy amikor megteheted...,és gondoltam ez a történet illik valahogy hozzád. Lehetnénk...legjobb barátnők,ennek jeléül...-pillantott rám zavarában.
-Rendben..-nyújtottam a kis ujjam- Megígérem, hogy örökké azok leszünk, és kiolvasom a könyvet...-biccentettem.
-Hah? Örökké? Nem túl elhamarkodottan..döntöttél?-tétován nézett a szemüvege mögül.
-Nekem nincsenek igaz barátaim ebben az osztályban.., és valamilyen szinten hasonlítunk is. Örülnék,ha te lennél az a barát,akiben megbízok...
-Ühüm..,de szoktalak látni egy fiúval is...-motyogta.
-Öhm, na igen..Ő az első, és egyetlen akivel szoros kapcsolatom van, de nyugodj meg, nincs köztünk több barátságnál..
-Értem..-ráfonta a kisujját az enyémre-Örökké barátnők.-biccentett.
-Igen, azok.-suttogtam,és megszorítottam a könyvet.
-Na, jöttök lányok?-szólt Tousei-sensei, amitől kicsit meglepődötten elugrottunk, ráadásul én a mögöttem álló tanár úr felé dőltem, szerencsére megfogott-Nem kell úgy megijedni, csak én vagyok az..-mosolyodott el, én meg felnéztem rá, és újból Takeru arca ugrott be,amitől elpirultam. 
-Öö...Sensei?..-szólalt meg Makiko..-Tudom,hogy badarság,és illetlen ilyet kérdezni, hiszen nincs is így, és ..ööö
-Azt hiszed összejöttem a legjobb barátnőddel?-kissé elnevette magát,amitől meglepődött Makiko.
-Én..öö.nem is..
-Nyugalom, nem veszem el tőled,hiszen,most tettetek ígéretet...
-De összejönne vele?-pislogott a szemüvege mögül.
-Hah? Én..-majd hirtelen rám pillantott, aztán megfordult, nadrágzsebébe süllyesztette kezét..-A tanároknak tilos bármi nemű érdeklődést irányítania a diákjai felé, a kapcsolatok létrejötte, határozottan tiltott, azzal megszegné a tanári feladatát, és elbocsátással jár..-hallatszódott a hangjában a komoly megjátszás,amitől elkezdtünk kuncogni.
-Értettük..
-Hm? Kinevetnek..-sóhajtott,s beletűrt a hajába-..milyen neveletlen lányok,még sokat kell tanulniuk..-kacsintott ránk megfordulva, majd fogta a táskáját, - Gyerünk,haza!-lépett ki az ajtón.


[folytatása következik...]