Bemutatkozás

Ez itt Történeteim sokasága.
Már régóta nem újítottam, de az oldalt fennhagytam az idetévedőknek. Illetve hátha igényelnek folytatást, vagy sikerül ihletet gyűjtenem olyan novellámhoz, ami már rég lappang a folytatásért...
Hozzátenném, nem kell néhány történet esetében nagy dologra számítani, mert régen íródtak, azóta fejlődtem ugyan, de nem tettem közé itt újakat...
Valamely történet itt kötődik hozzám, mert lelkiekben labilis, és depresszív állapotban voltam, így van olyan, amit nem ajánlok elolvasásra.
Véleményt ér írni, hiszen azáltal tudom magam kovácsolni, bár ezek már olyan régi írások, hogy magam is lehúznék néhány történetet, mert annyira borzalmas fogalmazású.
Viszont értékelem, ha valaki még is írna, de csak ha építő kritika, és nem kötekedés. Én is tudok nyelvtannáci lenni, nem kell félteni. :)
Akit érdekel más írásom, az kattintson a nevemre, és a másik blogomon keresztül találhatja a már rövidebb novelljeim, monológjaim vagy rébuszaimat.

2010. szeptember 9., csütörtök

Érzés

Mikor csak karnyújtásnyira vagy valamitől félsz szembe nézni a tudattal,hogy valójában kudarcot vallhatsz? Csalódást okoztam vajon? Nem tudom,de úgy érzem hiába várok. Olyan furcsa, és néma ez a hely. Nyomott hangulata engem is befolyásol,hiszen engemet minden rossznak sikerült befolyásolnia. Naiv vagyok. Talán feleslegesen várok. Miben hiszek? Van tudat? Van kétség? Van cél,vagy tervezés? Már ..kitudja. Gyötör a tudat, az érzés, belém vág. Annyira szorít, és darabokra zúz. Megfojt és üldöz. Vág és mar.
Mikor szétfeszít, mikor már olyan,mint egy vágás,és a sebből vér csordogál. Akkor pont ugyanígy feszít széjjel,és a könny áztatja arcom. Remegek..és nem adhatom ki magamból. Nem,mert mások is néznek.

Körmölte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Véleményre, kritikára adok, nem kötekedésre, és nyelvtani kötözködésekre. ^^

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)