Késő este volt már. Eső zuhogott csendesen. Illata elkábított, és nyugalomba hozott. A tornác ajtajának tövében ültem,mint egy baba. Fehér kimonós hálóingem alá szökött lágyan a szél fuvallata, mely libabőrösé változtatta a bőröm, de ez az arcomon látszólag nem látszott,hogy zavart. Oldalra döntöttem fejem, a semmibe bámultam,ahogy az udvar füve közt megcsillannak a esőcseppek,mint a gyöngyszemek, melyet az esti lámpák homályos fénye megvilágít. Hirtelen a szél erősödni kezdett. Barna szemeimben üresség tükröződött vissza,többé a fény nem csillogott belőle. A tetőoszlopára akasztott szélcsengő lágyan csilingelt...Jobb karomat felemelve a nyakamhoz értem,ahol be volt kötözve. Fájlaltam, de nem csak a seb miatt,hanem az emlékét,amit hordozott. Azt úgy éreztem sosem gyógyíthatja meg senki, sem fásli, se gyógyszer, még...én sem. A karjaim is be voltak kötve, de azok kevésbé fájtak.
Felkeltem. Úgy döntöttem kimegyek. Mire kiértem a ház elé a szél már javában megerősödött. Nem törődtem vele, mezítláb lépkedtem a nedves,hideg aszfalton. Lépteim akár egy zombié, hallottam,ahogy minden lépésnél csobbant a víz,és átjárja az egész testem a láz forrósága. Éreztem,ahogy vállig érő hajam egyre vizesebb lesz, és fehéres arcomhoz tapadnak a tincseim,közben a cseppek legördülnek rajta. Homályos volt előttem a kép, az utcai lámpák halvány fénye tudatta velem,hogy úton vagyok, miközben a város szinte sötétségben volt. Nem sokkal később egy járókelő közeledett, esernyővel. Magasságából és testalkatából kiszűrtem,hogy egy fiú az... Én hátat fordítottam neki, megálltam. Amikor a közelembe ért,hallottam,hogy megállt ő is. Oldalra pillantottam a vállam felett, lágyan rámosolyogtam, ő csak meglepve nézett rám....
Kipattantak a szemeim. Egy fehér szobában találtam magam. Messziről valami csipogó hang hallatszott. Egy kórházban vagyok. Ledöbbentem, az előbbi képek,mintha valóságosak lettek volna számomra. Éreztem,hogy a forró könny legördül az arcomon. De... mégis, ki volt az a fiú?....
(hmm...még volna mit csiszolni rajta, igaz mostanában, nem nagyon tudok rendesen fogalmazni, de ez van... de a zene segített [ Evanscences-Haunted(instrumental)], és pont illik az eleje a képhez,amit leírtam a történetben ^^)
Hmm, ez is egy jó történeted^^ nagyon tetszik ahogy egyik pillanatról a másikra változik az egész helyzet:) érdekes az ilyen fordulat, és mellesleg szomorkás is... sokat jelentő lehet egy olyan srác akiről álmodik... talán maga se tudja h ki az, de kötődik hozzá^^
VálaszTörléshmph... igazából a monológ történeteimnek nagyon ritka,hogy kötődnek egymáshoz túlzottan, vagyis a tudatlan szereplőkre gondolok... nem arra,amiben süt le az,hogy számítanak egymásnak...
VálaszTörléshabár ebben nem igazán akartam ezt érzékeltetni, sőt sehogy sem, inkább az ellenkezőjét..., még ha mindez álom volt csupán a történet végén kiderülve..