Bemutatkozás

Ez itt Történeteim sokasága.
Már régóta nem újítottam, de az oldalt fennhagytam az idetévedőknek. Illetve hátha igényelnek folytatást, vagy sikerül ihletet gyűjtenem olyan novellámhoz, ami már rég lappang a folytatásért...
Hozzátenném, nem kell néhány történet esetében nagy dologra számítani, mert régen íródtak, azóta fejlődtem ugyan, de nem tettem közé itt újakat...
Valamely történet itt kötődik hozzám, mert lelkiekben labilis, és depresszív állapotban voltam, így van olyan, amit nem ajánlok elolvasásra.
Véleményt ér írni, hiszen azáltal tudom magam kovácsolni, bár ezek már olyan régi írások, hogy magam is lehúznék néhány történetet, mert annyira borzalmas fogalmazású.
Viszont értékelem, ha valaki még is írna, de csak ha építő kritika, és nem kötekedés. Én is tudok nyelvtannáci lenni, nem kell félteni. :)
Akit érdekel más írásom, az kattintson a nevemre, és a másik blogomon keresztül találhatja a már rövidebb novelljeim, monológjaim vagy rébuszaimat.

2010. december 8., szerda

Két út...

Van két út. Hasonlóak, de eltérnek mire a végére érnénk. Az egyiken egy fiú sétál. Útja ingadozó. Saját maga ellen dolgozva hárítja magára környezetét, végül nem, azért marad egyedül, mert mások nem szeretik, hanem mert önmaga kisugárzása olyan vádakat tesz a környezete elé, hogy aztán tényleg végül az lesz,ami eleinte nem is volt igaz, csak az önsajnálatba fulladt önmagával.
Van a másik út. Ott is egy fiú ..sétált. Most a közepén ül a homokos, poros útnak. Török ülésben. Várva a környezetre, ami hol segít, hol belerúghat. Csapzott haja belelóg szemébe, ami a sötét fénytől csillan fel, közben vigyorog maga elé. Talán mert szerencsétlennek nézi magát, és a lépéseket nem akarja megtenni, ha már előre tudja mi fog bekövetkezni.
Amíg a másik botladozva halad sorsa elé, addig a megállt fiú hanyagon vállat ránt rá. 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Véleményre, kritikára adok, nem kötekedésre, és nyelvtani kötözködésekre. ^^