"Tűnj el!". Visszhangzott benne. A gondolat sírásra kényszerítette, hiába állt ellen. Könny csordult le, száraz arcán. Úgy érezte még mindig zuhan. Pedig már napok óta a mélybe vetve fekszik, a fekete, hideg talajon, ami alatt alvadt vér folyik, és tapadt rá hófehér testére. Akárhányszor felpillant a mélyből a magason húzódó résen keresztül, a szürke égre, minden alkalommal eszébe jutott,ahogy zuhant lefelé, és a bordái iszonyatos hangon megreccsentek, mikor földet ért.
-Ma..gány..- suttogta, miközben megcsuklott hangja.~ Miért vagyok itt? Vagy...miért nem halok már meg? Nem akarok még addig szenvedni, ha már ide vetett a sors utolsó pillanata. -gondolta ezeket, majd valami hűvöset érzett meg a libabőrös lábán. Felnézett a rés felé. Hópelyhek kezdtek szállingózni. Ettől egy halvány mosolyt csalt arcára. Az ujjait próbálta mozgatni, melyek már meg voltak dermedve, majd a földbe vésett körmeivel, összeszorította fogait eközben, és visszafojtotta az újabban előtörő sírását. Testén egy piszkos fehér, szakadt hosszujjú ing volt. Végtagjain csomó seb, vágások.
Úgy érezte ezután a két nap után végre eljött a hosszú álma. Talán nem erre vágyott, talán sosem gondolt bele,hogy megtörténik ez, de ebben a két napban csak erre vágyott már, semmi másra. A zölden csillogó szempárból lassan kialudt a fény, elhomályosodott a tekintete is. Arcán valamiféle néma mosoly tükröződött, végleg ráfagyva ezzel a mosollyal, hosszú álomba merült.
A szürke felhőkkel borított égből hópelyhek hulltak alá. Onnan hulltak a fehér tollpihék véresre festve,ami más szemének láthatatlan. Csak, Ő láthatta. Mindig azt hitte angyaloké. Olyan angyaloké, akik meghaltak, mert széttépte őket valaki, és szárnyaik tollakra szakadtak, a vérükben pedig átitatták azokat. Szinte elvarázsolva nézte az égből hulló "csodát". Szemében üresség, elhagyatottság érződött vissza. "Magány". Suttogta mindig. A kopár, sík talaj,ahol sétált hideg volt, mezítláb mászkált. Fehéres szalagok borították testét.
Megállt.
-Ohh..- a földön egy fehér rózsa hevert, felvette gyengéden.- Szegény.. ő is magányos...-elmosolyodott, mikor is meglátta,hogy a rózsa szirmai véresek. Majd kezébe markolta a rózsát, aztán összeszorítva elengedte, és szirmait felkapta a szellő. Ezüstös fehér haját is meglobogtatta.
Egyszer csak felkerekedett a szél, a kósza, száraz leveleket elsöpörte az úton. Mögötte, a kopasz fák ágain fekete madarak tanyáztak. Szemeik villogtak, miközben a lányra szegezték tekintetüket. Ő tovább sétált.
-Magány...magány...magány...-szinte már dúdolta.
Újból hullani kezdtek a véres tollak. Felpillantott. A szemében cinkos mosoly volt, de még is tengernyi kíváncsiság az iránt, hogy, hogyan lehet az,hogy ő láthatja, de senki más.
~Vajon honnan jönnek? Talán...üzenetet hordoznak magukban..? Lehet...- szegte le fejét. Kezét ökölbe szorította. Összehúzta szemeit. Furcsa homály volt szeme előtt. Úgy érezte elsötétül a világ. Nem értette ezt a zavarodottságot, hiszen oly sok mindent, amióta a földre lépett. Kilétéről nem tudott, sem nevéről, sem azt, hogy honnan származik. Nem értette ezt a világot. Átvette a bizsergés, a fagy...Tovább sétált, kezével karjait fogta össze. Valami furcsát vett észre az egyik kiemelkedés után. Odasietett, amennyire csak tudott. Egy hatalmas repedés volt előtte. Lenézve mély, sötétség, és halványan valami homályos alak feküdt ott...
Letérdelt, a szakadék széléhez..."
Tisztelt Blogíró!
VálaszTörlésElnézést kérünk a zavarásért,főleg azért hogy spamelünk a blogodban csak ezzel a kis levéllel szeretnénk felhívni a figyelmünket magunkra. Igyekszünk úgy körlevelezni, hogy mindenhova egyszer írjunk, ha másodszor is előfordult szíves elnézésedet kérjük és nyugodtan szólj ránk!
A blogunk szeretné kultbloggá kinőni magát, ami tudjuk kemény munka, de 8 igencsak aktív szerkesztő van rajta az ügyön, a blog napi szinten frissül!
Különböző stílusban, különböző témákról írnak, így mindenki megtalálja a helyét és önmagát, színessé válik a cikk kavalkád, hiszen nem mind vagyunk egy véleményen (ezért sok vita cikk is születik). Ha megnyertük a tetszésedet gyere bátran, légy folyamatos olvasó és terjessz minket!
Témék dióhéjban: Zene, film, könyv , ajánlók, művészek, költők írók, orvosi cikkek, mutációk, betegségek, életmód-tanácsadás, kutatások, horror és még ezoterika,okkultizmus, filozófia, érdekességek és Istenkeresés is megállja a helyét (normális keretek közt). Ezek mellett a készítők vicces képregényekkel is szolgálnak.
Szeretnénk alternatív fiatalok körében elterjedni és jóra és hasznosra tanítani őket. Nem támogatjuk az öngyilkosságot és semmilyen önpusztító cselekményt. Nem buzdítunk senkit sátánizmusra (bár volt róla szó, de csak ismeretterjesztő cikként) ,a témák az írók saját kedvenceiből és érdeklődési köréből áll csupán amit próbálnak minél kevésbé negatívabb kontextusban előadni.
Gyere és less meg miket, ha zavartunk pedig még egyszer elnézést, nem fordul elő többet! Üdvözlettel a:
M.A csapata
Huh, hat éve már ennek a kommentnek, de most vettem csak észre.
TörlésNem szeretném hogy itt reklámozzanak az én blogomon, mert ha kommentet ír valaki az a történetemmel kapcsolatos vélemény, kritika legyen!
Szóval igen, zavaró az ilyen komment, legközelebb oda lehetne figyelni, hogy hol hirdettek!