Fehér melegítő felső zsebembe dugtam kezem, amikor megrezgett a mobilom. Felnyitottam. Egy üzenetem érkezett: "Ne tedd!". Láttam háromszor nem fogadott hívásom is volt, ugyanattól a személytől. Majd magam mellé tettem a mobilt. Leguggoltam, de ekkor egy nagyobb szél zúdult felém, és lefogtam a fekete rakott szoknyám, miközben, majdnem fellökött. De amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan el is ült a szél. Visszaálltam a helyemre, a tető széléhez. Levettem a barna fűzős cipőmet.
Kitártam a karomat. Behunytam újból a szemeim. Gyenge szellő cirógatta meg a nyakam, és az arcom. Majd előre léptem. Zuhantam. Egyre csak mélyebbre. Éreztem ahogy a levegő szinte belém vág, és kiráz,ahogy végigfut rajtam. Elég magasról ugrottam le, így már jó pár másodperce zuhantam a mély felé, a sötétbe. Amikor ...
-Ne tedd..-suttog mellettem egy ismerős hang, ekkor kirázott még jobban a hideg, felnyitottam a szemeim. Egy fekete félhosszú hajú lány zuhant mellettem le, sötétkék egyenruhában. Sajnáltam ezt tenni vele..., de ...Még is ő mit keres itt..? Kérdésre nyitottam volna szám,amikor eltűnt. Pár másodpercig pislogtam, amikor azt éreztem hátulról valaki átölel szorosan, de nem tudtam hátranézni,mert minden sötétbe borult.
A következő pillanatban, újra a tetőn találtam magam. Bágyadtan ébredtem. Homályosan egy magas fickó rajzolódott ki előttem, ezüstös, rövid hajjal. A tető szélén állt, piros palástját lágyan lobogtatta a szél. Felültem végül. Ő éppen megfordult ekkor, és egyre közelebb lépkedett, én hátrálni kezdtem kicsit.
-Miért félsz tőlem?
Nem tudtam megszólalni mindjárt, nyeltem egyet, és a szemeibe néztem mélyen.
-Miért mentettél meg?!-vontam kérdőre.
-Kérdésre kérdéssel válaszolsz?..- nézett félre, majd rám pillantott újból, de a szemembe nézett.- Mert tudtam,hogy ki akarsz szállni...
-De én nem mondtam ilyet..., nem akartam..., nem akartam,hogy megments..-csuklott meg a hangom, újból nyeltem egyet.
-Nem ez érződik ki a hangodból..
-Félek..-motyogtam az orrom alatt.
-Ne félj..!- nyújtotta kezét,hogy felsegítsen.
-Nem tudom...-álltam fel.- Én nem akarom ezt csinálni...-sütöttem le szemem,amikor közelebb lépett hozzám,és a hajamat felkötötte.
-Ezt elhagytad..-húzta meg rajta a masnit.
-Öhm..-kicsit elpirultam. Nem igazán tudtam mit mondani, csak a tekintetét néztem, azt vártam ő mondjon valamit, de hiába. Úgy éreztem,mintha sarokba szorított volna.
-Mondd.-szólalt meg. Ettől meglepődtem.
-Mit mondhatnék..,neked? - hajtottam le a fejem.
-Amit érzel.
-De neked,az ilyen dolgok nem számítanak...-böktem ki gyorsan.
-Tényleg ezt gondolod?
-Hahh?- néztem fel rá döbbenten. -Csak annyit...,hogy köszönöm.- biccentettem.
-Hmph.
-Mindig elvesztelek, de újból abban a szerepben vagyok,amikor már nem vagy mellettem...Félek, mind attól,hogy megsebesülök, mind attól,hogy mi lesz azután,hogy nem leszel...belegondolni is fáj...-néztem el a távolba, mindezeket hangoztatva, miközben ökölbe szorítottam kezem remegve.
-Erős vagy és meggondolatlan...-rakta a kezét a fejemre.
-Öö..ezt miért csináltad?-pislogtam.
-Nem tudom...
Ennek a körnek számomra sosem lesz vége, éreztem,hogy hibát követtem el,amikor menekülni kezdtem előle, a kilátástalanságtól,és a félelemmel vezérelt helyzetektől.., de erős maradok, erős,mert mellettem van, érte is,és másokért is.
[igaz,igaz,aki ismeri a Fate Stay Nightot, és a kedvenceim, igen érződik róla,hogy némelyest Archeres..., de most ez van :D...habár nem állt szándékomban így írni, a zuhanásról akartam, de úgy tűnik már nagyon a párbeszédes jelenetek kívánkoznak ki belőlem :) Komit, értékelést please *-* ] /zene: Jigoku no Kawa Nagare/
